avagy Budapest poros utcái, Darinkával mindig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ma is ezt tettük. Csak róttunk és róttunk és adtunk és kaptunk. Elő kell szednem C. S. Lewis: A bánatról című könyvét, mert egy olyan idézet is szóbakerült, ami éppen most nekem nagyon is aktuális. Valahogy a tökéletlenség, meg a formálódás megfogalmazása, aztán az előbbivel nagyonis tisztában vagyok, az utóbbiban meg nagyon-nagyon reménykedem. Rácsodálkoztunk együtt arra, hogy Isten már kétszer is "csak úgy" az ölembe hullajtott új munkahelyet és persze biztos, hogy megteheti azon a területen is, ahol én csak kételkedem.Na, de ha láttatok két nagyon vidám emberkét a Duna parton, akkor mi voltunk azok.
(Bence és Darin van a képen, a régi szép időkből :)) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése