Az történt, hogy múlt héten kör e-mailt küldtem minden szülőnek (akiknek persze megvolt ez az elérhetőségük is), többek között egy nagyon kedves családnak, akiknek a szülői gondoskodása számomra nagyon példaértékű volt. Itt bánkódtam aztán, mert "visszapattant" a címükről a levél, és kicsit rosszul esett, hogy nem tudtam tőlük elbúcsúzni.
Na, ki jelölt ma be iwiw-n? Hát, az anyuka :))). Először el sem akartam hinni, hogy tényleg ő, de ő volt. Gyorsan fogtam magam és megírtam a búcsúzó levelem és vicces volt, mert éppen akkor írt ő is nekem, így 1 perc különbséggel megérkezett az övé. "Véletlen" lett volna? Á, azt hiszem, elég balga lennék, ha arra fognám...
Tudom, hogy Isten nagy szabadságot adott nekünk, ami a döntéseinket illeti és tisztában vagyok vele, hogy ebbe nagy butaságok is beleférnek. De, hogy látta a kis, visszafojtott gondolataimat, hogy mennyire szeretnék jelezni ennek a családnak, hát... Sokkal inkább fogom Rá, mint a véletlenre, az ilyen helyzeteket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése