2009. április 17.

Feltétel nélküli szeretet

Még Pécsett éltem, amikor nagy "csatározásokat" folytattunk Jonával arról, hogy létezik-e feltétel nélküli szeretet. Természetesen nagy eszmefuttatásaink telefonon, akarom mondani baptifonon keresztül zajlottak, mert ez azért nem utolsó szempont. Ahogy Bea fogalmazott: "biztos miattatok találták ki, mert egyébként csődbe jutnátok a telefonszámlákat illetően" :))). Na, de így nem volt akadálya annak, hogy bármikor és bármennyi ideig meghallgassuk egymás pro és kontra véleményét. Nem jutottunk dűlőre. Persze Jona fogta a gyeplőt és próbált visszahúzni a valóságos életbe, hogy mi emberek bármennyire is törekednénk, mégis belevegyül a szeretetünkbe önzés, megfontolás és miegymás. Én meg hoztam a magam ellenoldali példáját. Azóta is nyitott maradt a kérdés, hisz egyikünk sem győzte meg a másikat. Nem is lehet.
Mégis azt gondolom, hogy minden hátsó és önző szándékkal együtt megpróbálkozhatom a feltétel nélküli szeretettel. És csakis azért, mert Valaki feltétel nélkül szeret. Nem kell bizonygatnom. Nem kell kikövetelnem a szeretetét. Olyan természetes, hogy megfürödhetek benne ahányszor csak akarok. Akármit is teszek, a következő a válasza: "Hogyan adnálak oda, Noémi? ... Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom." (Hós. 11,8) Így vagyok én biztonságban és így gyakorolhatom a feltétel nélküli szeretetet...

7 megjegyzés:

gota írta...

emberek kozott nincs feltetel nelkuli szeretet. legbelul var az ember mindig legalabb egy kis viszonzast.

gondolom Jonaval ertek egyet :)

Noémi-Ruth írta...

Hát, ja, jó is, hogy visszahúztok a fellegekből. Túlságosan naiv vagyok, ami az emberi kapcsolatokat illeti...

Kati írta...

Drága Nonókám!
Szerintem van feltétel nélküli szeretet. Pl. a gyerekeimtől nem várok semmiféle viszonzást. Vagy pl. az egyik koncentrációs táborban egy kivégzésre váró többgyerekes apuka helyett önként jelentkezett egy pap a halálra éheztetésre, meg is halt.
A feltétel nélküli szeretet egy döntés. Hiszem, hogy képes az ember egy adott döntésben tiszta motivációval dönteni a szeretet mellett.

Noémi-Ruth írta...

Igen, én is ilyenekre gondolok és persze arra, hogy ez döntés és nem mindig érzelmi töltettel indul.
Hm, ami meg a gyerekeket illeti ma megfigyeltem, hogy totál feltöltött Kristóf a maga 9 hónapjával, szeretettel. Többet kaptam, mint adtam, így nem tudom, hogy feltétel nélküli volt-e...

Kati írta...

Azért, mert kaptál viszonzást a kisgyerektől, az nem jelenti azt szerintem, hogy a te motivációd nem volt tiszta. Gondolom, nem azért szeretted, mert suttyomban azt vártad, hogy majd kapsz egy kis viszonzást attól a picurkától, ugye? :)
Érzelmi töltet... Ez is érdekes kérdés. Nekem pl. kifejezetten nincs "érzelmi töltetem", amikor két nyűgös, fáradtságtól nyafogó gyereket próbálok este az ágyba dugni. Mégis szeretettel és odaadással teszem.
Szóval én nem is venném feltétlenül egy kalap alá a "döntést" (szeretni akarást, ill. szeretetet kommunikálni) és az érzelmeket. Szerintem sok esetben az érzelem "hab a tortán" (pl. nyűgös gyerekek vagy bántó főnök stb. esetén), aminek örülhetünk, ha Isten megáld vele. Dönthetünk úgy tiszta motivációval, hogy azt tesszük, ami Isten szemében helyes (pl. szeretünk) - érzelmek nélkül is. Sőt, ha nincs hozzá érzelem, annál nagyobb dolog...

Noémi-Ruth írta...

De jóóóóóóó... Nagyon köszönöm, hogy ezt leírtad. Igazad van teljesen. Nekem sokat jelent az érzelmi töltet, de sokszor cselekednem kell először.

gota írta...

szerintem az ember nem kepes ilyen szeretetre, még a gyereked fele sem. legbelul igenis varod, hogy kapj te is szeretet tole viszont.

vagy ha nem tole, akkor meg Istentol, hogy dicseretet kapj azert mert "milyen onzetlen" voltal...

az ember onzo, minden ember az. neha kepes onzetlen dolgokra, de alapjaban veve onzo.

"Csak az Isten ajandekoz igazan, emberek kozott csupan csere tortenik..." (valami nagy ember mondta, nem emlekszem a nevere)