akkor a múlt foglya maradok, és a változás minden lehetőségétől elzárom magam. Így más - vagyis ellenségem - kezébe helyezem életem irányítását, és tette következményeinek viselésére önmagamat kárhoztatom. Egy emigráns rabbitól hallottam egyszer ezt a megdöbbentő mondatot: "Mielőtt Amerikába költöztem, meg kellett bocsátanom Adolf Hitlernek, mert az új hazába már nem akartam őt is magammal hozni."
Nemcsak azért kell megbocsátanunk tehát, hogy valamiféle magasabb rendű erkölcsi törvénynek engedelmeskedjünk - saját érdekünk is ezt diktálja. Lewes Smedes is rámutatott: "A megbocsátás elsősorban - és gyakran egyedül - annak jelent gyógyulást, aki megbocsát... Amikor őszintén megbocsátunk valakinek, akkor szabadon engedünk egy foglyot - csak ekkor értjük meg, hogy ez a fogoly mi vagyunk."
A bibliai József életében a fivérei ellen érzett jogos haragot a megbocsátás könnyei és sóhajai követték. Jósló fájások voltak ezek, mint amilyenek a gyermek születését jelzik: a szabadság előjelei, amelyek révén József végre-valahára megszabadulhatott terhétől. József a Manassé nevet adta a fiának; a név azt jelenti: "az, aki segít a feledésben".
A megbocsátásban egyetlen nehezebb dolog van: az alternatívája.
(P. Yancey: Meghökkentő kegyelem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése