2009. április 24.

Ha akarom, ha nem...

de elég sokszor szem- és fültanúja vagyok a rendelői foglalkozásokra járó gyerekek beszélgetéseinek, eszmecseréjének. A héten éppen két cserfes kislánynak, akik ráadásul barátnők, így amikor ők jönnek, hát, enyhén szólva van élet a rendelőben. Na, a héten egy állatokról szóló újságot bújtak és persze értékelték, hogy melyik állat kedves és szép. Találhattak olyat is, ami nem éppen szépségversenyre induló fajta, és egyikük nagyon kifejezte ezt, mire a másikuk megjegyezte:
- Ez is Isten teremtménye, Dorka.
Mit ne mondjak, tiszta boldog voltam ez eszmecserét hallva...
...
Ma a rendelőben dolgoztam és valamiért be kellett mennem a doki szobájába. A billentyűzete előtt a következő igevers van kitéve: "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..." A héten kapta egy kedves anyukától, aki a múltkor nekem is elmondta, hogy sokat imádkozik beteg kisfia gyógyulásáért.
Rendesen elszégyelltem magam, mert nekem nem sikerül mindig ilyen természetesen felvállalnom, kihez is tartozom.

Nincsenek megjegyzések: