Itt illatozik az íróasztalomon egy kis csokor gyöngyvirág, így azt hiszem, könnyebb lesz az angol tanulás. Legalábbis a tudomány állása szerint akkor hatékony az ember tanulása, ha minél több csatornát működtet egyszerre. Na, ezen ne múljék, bevetem a szaglóreceptoraimat is. Egyetlen gond a hozzászokás, így lehet, hogy néha kirakom, hogy újra élmény legyen a receptoraimnak az illat, amikor visszahozom :)))).
Egyébként végre rávettem magam és miután Mariettával ma a Budai hegyekben túráztunk, nemrég elmentem még egy kicsit a Városligetbe, és hát, naaaagyon jó volt. Szidtam is magam rendesen, hogy minek is nem akartam eddig felfedezni, pedig vannak igazán csendes részei is. Eddig meg voltam győződve, hogy tele van emberekkel és úgy gondoltam, hogy épp eléggel találkozom. Na, de ma rájöttem, hogy tévedtem. Jó, ha belátjuk a tévedéseinket, főleg magunknak.
És most azzal vigasztalom magam, hogy "minden téli gyötrelem mögött távoli nap rejti tavasz arcát", merthogy van, hogy kapaszkodni kell reménységekbe és örülni a rügyeknek...
... és olyan jó, amikor csoda történik bennünk... amikor már nem félek, nem aggódom, mert tudom, hogy a Gazdámnak igencsak jó terve van velem...
Kíváncsian várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése