"nem fogynak el a szirmok"

"Isten Krisztusban elfogadott téged. Gondold meg, mit jelent ez! Megint közelebb húzódom, és újra halkan mondom: Nem akadályozhatjuk meg, hogy az emberek elutasítsanak. Azt azonban igen, hogy viselkedésük haragot váltson ki belőlünk.
Az elutasítás olyan, mint a "fekvőrendőrök" az úton. Hozzátartoznak az úthoz. Lerázhatatlan pénztárcapecérek népesítik be a világot. Be fognak csapni, majd ejtenek és beléd rúgnak. Nem tehetünk semmit, ha nem fogadnak be. Azt azonban megakadályozhatjuk, hogy elutasító magatartásuk haragot váltson ki belőlünk. Hogyan? Ha engedjük, hogy az Úr elfogadása kárpótoljon az emberektől kapott elutasításért.
Gondolj rá így: tegyük fel, hogy egy magas épületben laksz. Szobád ablakpárkányán egy magányos margaréta nő. Ma reggel leszedted a margarétát és a kabáthajtókádra tűzted. Csak ez az egy szál volt, ezért ez nagy esemény és emlékezetes nap.
De ahogy kilépsz az ajtón, az emberek kezdik kitépkedni a margaréta szirmait. Valaki leül a helyedre a földalattin. Egy szirmot eloroztak. Egy munkatársad rosszat mondott rólad. Három szirom. Valaki mást léptettek elő, akinek kevesebb a tapasztalata, de atlétikai testalkattal dicsekedhet. Egyre fogynak a szirmok. Mire véget ér a nap, már csak egy maradt. Jaj annak, aki a közelébe merészel férkőzni. Már csak egy sziromtépés választ el a felrobbanástól.
Mi lenne, ha kicsit átírnánk a szövegkönyvet? Tegyünk hozzá még egy szereplőt. A szomszéd lakásban lakó kedves embernek virágüzlete van a sarkon. Hazafelé minden este megáll nálad egy friss, meg nem érdemelt, de ellenállhatatlan csokorral. A csokor nem maradék virágokból áll. Csúcsminőség. Nem tudod, miért tart ilyen nagyra, de nem "panaszkodsz". Miatta tölti be édes illat a lakást, és még a lépteiden is megfigyelhető a boldog rugalmasság. Ha valaki tönkreteszi a virágodat, egy kosárnyival helyettesítheted.
A különbség óriási. A magyarázat is nyilvánvaló.
Isten virágokkal akarja betölteni világunkat. Minden nap saját maga hoz nekünk egy csokrot. Nyisd ki az ajtót! Vedd át a csokrot! Így amikor sértések érnek, nem fogynak el a szirmok."
(M. Lucado: Ahogy szeretni érdemes)