2009. február 13.
Mostanában...
nagyon sokat gondolkozom azon, hogy ki az, aki mellett meg kell állnom, aki mellett nem szabad elmennem csak úgy. Ugyebár az Oktogonnál dolgozom, a körúton, meg a Nyugatinál jópár ember van, akik segítséget kérnek. Van egy anyuka, aki rendszeresen ül a nagy hidegben valamelyik gyerekével az ölében. Mindig összeszorul a szívem. Mi az, amit tehetek érte, és nemcsak alkalomszerűen? Ezért jelentett igazán sokat Szilvia bejegyzése, mert tényleg jó lenne mindig tudni, hogy ki mellett kell lassítani, megállni és tenni, amit tennem kell...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
hát tudod ahogy olvastam az anyukát a gyermekkel, rögtön felszólalt bennem a gyermekjólétis... ugyan is amit csinál az valahol bűncselekmény, hiszen koldulásra használja a gyermekét. És hát azért tudod nagyon sok féle segítség áll ám a szülők megsegítésére. De így ha egyszer felfedezi őket a gyámhatóság elveheti tőle a gyermekeket :(
Hogy hol tudsz itt igazi irgalmat gyakorolni... hát nehéz. Pest olyan más világ mint Pécs. Nekem a szívem szakad meg a gyermekekért akik ezt látják, így nőnek fel és ilyen felnőttek lesznek esélyt sem kapva egy jobb élhetőbb életre.
Gondoltam, hogy erre te biztos reagálni fogsz :)). Ez az, hogy nekem is majd meg szakad a szívem a gyerekekért és tehetetlen vagyok...
Vagy nem ismerem a járható utakat. Pesten szerintem sokkal kevésbé foglalkoznak ezekkel a helyzetekkel... vagy annyi van, hogy képtelenség mindegyikkel, nem tudom. Néha attól félek, hogy annyi szerencsétlen embert látok, hogy kivész belőlem az érzékenység, és ezt nagyon nem szeretném.
Megjegyzés küldése