Különleges vasárnapunk van. Ketten a gyülekezetünkből már régóta szolgálnak Vecsésen illetve Beregböszörményben. Anno meghallották Isten hívását, megharcolták ezzel kapcsolatban a maguk harcát és engedelmeskedtek. Ma, amikor a gyülekezetben imádkoztunk értük és a szolgálatukért igazából egyetértettünk Istennel. Ahogy Gabus fogalmazott: nem mi küldjük ki őket a szolgálatra, hanem Isten, mi egyetértünk és támogatjuk őket a szolgálatban.
Nagyon sokat jelentett nekem, hogy Jeremiás elhívása volt az ige (Jer. 1:1-8), mert mostanában érzem, hogy Isten valamire készít és mindennél jobban vágyom arra, hogy megértsem őt és engedelmeskedjem.
Vannak olyan szolgálati területek, ahol mi szeretnénk lenni és van olyan, amit Isten helyez ránk. "Szükségem van rád, és már elég régóta végzem az előkészületeket. Azért kellett, hogy ott szüless. Szolgálatot bízok rád" - mondja Ő. Amikor Isten szól valamit nekünk, személyesen, azt lehet másoknak véleményezni, de igazából az érzi, akinek szól.
Kifogások: nem tudok beszélni, fiatal vagyok (Kornél kifogása 6 éve az volt, hogy "túl idős vagyok").
"Légy szíves, hagyd abba. Én szóltam. Én cselekedtem" - mondja Isten. "Ez az én akaratom. Ne mondd a magyarázataidat. Egy dolgot tegyél, azt, hogy igent mondasz nekem".
Ha vele beszéljük meg a hiányosságainkat, akkor csoda történik. "Nem az számít, mit gondolsz magadról"- mondja Isten.
Nem én találtam ki azt, amit most végzek, hanem Isten. Ő hívott el, neki engedelmeskedtem. Őrzöm azt, amit Isten mondott nekem.
Isten programja a legnagyszerűbb.
Vajon velem /veled mit tervezett Isten?
Uram, mit tehetnék érted?
2 megjegyzés:
jo olvasni a blogodat. majd egyszer megnezheted te is az enyemet :)
Névtelen, mint B? :))) Ha te vagy, igazán írhatnád a nevedet is :)). Kíváncsi vagyok a te blogodra :))
Megjegyzés küldése