A blogcsönd nálam általában azt jelenti, hogy elutaztam vagy vendégeim vannak, vagy túlságosan zajlanak körülöttem dolgok, vagy éppen bennem dolgok. Nos, most minden ötvözve lett: itt van apa, zajlanak az események, látogatások, nagy-nagy beszélgetések és agyalok a megválaszolatlan kérdéseimen, amik gyűlnek ám rendesen. Jelentkezhet az, aki szívesen átvállal néhányat megválaszolásra. Na, jó, nem passzolom. Az enyémek.
Megdöbbentett a tegnapi tanításból két gondolat: sokszor az Istennel való kapcsolatunkban így gondolkodunk:
- a kis dolgokat megtartjuk magunknak
- a nagy dolgokat meg félünk Istenre bízni
Na, hát sokmindennel így vagyok. Van, hogy azt gondolom: elboldogulok. És van, hogy annyira félelmetesek a perspektívák, hogy félek. Pedig Isten soha, de soha nem csapott be. De mi van, ha olyat kér tőlem, amitől félek, hogy azt kéri tőlem?
4 megjegyzés:
"...békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jer. 29,11)
a címből bemasolva.
Ha biztos vagy afelol hogy azt keri,nem szabadulhatsz.Szabadult-e valamelyik bibliai hos?Megszabadult Jonas?Illes? Mozes? es sorolhatnam ,hisz te is ismered nagyon jol.Majd elmeselek a blogomon olyan dolgokat amit nagyon feltem megtenni de Isten kerte....s meg kellett tennem.
Névtelen azaz B. :))! Köszönöm az emlékeztetést.
Iri, kíváncsian várom az írásokat :)).
Ha az Úr kér tőlünk valamit, erőt is ad, hogy oda tudjuk adni. Bizzál benne, hogy Ő a javadat akarja.
Megjegyzés küldése