Valahol legbelül mindannyian arra vágyunk, hogy az életünk nyomot hagyjon ebben a világban. Persze simán fel lehet ezt rúgni, meg letagadni, meg nem igazi értékkel bíró nyomot hagyni, de legbelül mégis megmarad.
Persze nekem mi más is jutna eszembe, mint a Grace és Glória színmű, ami igazán nagy hatással volt rám (valahol megtaláljátok a blogon, ha rákerestek). És persze nem csak azért, mert két csodás barátnőm ajándéka volt államvizsga, aztán meg szülinap alkalmából. Újra és újra átértékelődik az életem, ha a darab záró gondolatait elevenítem fel. Így fogalmazza meg Grace: "A Jóisten valamiért csak teremtett, és ha nem is voltam más, csak egy közbülső láncszem, amely összetart másik kettőt, akkor is fontos voltam és nélkülözhetetlen..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése