Morfondíroztam ma reggel kicsit azon, hogy menjek-e el az FFF (fiatal felnőttek fóruma) alkalomra, aztán úgy voltam vele, hogy úgyis lesznek kedves emberek a gyülinkből, így elmegyek. Egyáltalán nem bántam meg. A mai két téma a felelősség volt az élet különböző döntéshelyzeteiben, és felelősség a gyülekezetben. Tiszta jó beszélgetésünk volt és olyan jó volt hallgatni K. Tamást, egy bölcs embert, aki egy-egy kérdésben igazán higgadtan és reálisan érvelt. Így vettük sorra a munkánkat, hivatásunkat, karrier nem karrier kérdését, társválasztást és mindenfélét, ami még terítékre került. Néhány dolog, ami bennem szűrődött le:
Mernünk kell dönteni, még akkor is, ha utólag kiderül, hogy rossz az irány. A saját magam felelősségét nem adhatom át másnak. Könnyebb mást okolni, mint magunkat javítani, mert az munkába kerül és változásba. Ha jó dolog történik az életünkben, Istennek tulajdonítjuk, ha kudarcot élünk meg, azt keressük, hogy mit rontottunk el - ez nem mindig így van.
Sokszor a vágyainkat azonosítjuk Isten akaratával. Az ember viszont érzi a szíve mélyén, amikor manipulálná Istent. Könnyebb belemagyarázni valamit, amit igazából mi szeretnénk, hogy Isten akarata, mint az, hogy tényleg Isten akaratára vágyunk. Elég közel van a határ, és igazán nehéz sokszor észrevenni. Aztán olyanok is vannak, akik az álmaikat kergetik és amikor úgy érzik, hogy utolérték és már a valóság érzékelhető, akkor újabb álomképbe kergetik magukat. És sokszor akkor látjuk meg, hogy mekkora kincs a másik ember, amikor már elvesztettük...
Sokszor a korlátainkat látjuk és ez határozza meg a döntéseinket. Isten erőforrásait ne becsüljük alá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése