2009. február 25.

Egész rendesen...

megpróbálnak mostanában a korlátaim, amikkel naponta szembesülök, így azért néhányszor feltettem a kérdést, hogy mit keresek én itt. Aztán ez arra kényszerített (miért kell Istennek néha sarokba szorítania ahhoz, hogy tényleg kiöntsem a szívem, ezt még mindig nem értem, no, de akarok változni!), szóval arra sarkalt, hogy elmondjam Istennek, merthogy Ő ismer engem és jót akar nekem. A legjobbat. A megfelelő időben és helyen. Hétfőn meg kaptam egy kedves telefonhívást és egy lehetőséget szolgálatra. Arra, ami elég dédelgetett álmom. Úgy látszik, Isten még azokat is komolyan veszi, amik csak úgy, titokban megfogalmazódnak és nem merem kimondani, mert túl nagyok és csodálatosak. De Ő ilyen. Mindig is felülmúlta vágyaimat és most is megviccelt. Vagy túl komolyan vett? :))) Nos, nem tudok mást, mint álmélkodni az útjain és hálát adni Neki...

1 megjegyzés:

iri írta...

en is sokszor megtapasztaltam ezt,s mindig elamitott