Időzítések

Csak tudnám, miért olyan nehéz itthagyni mindent. Persze tudtam, hogy nagyon meg fogok szeretni mindent, szóval fel kellett volna készülnöm arra is, hogy nagyon rövid ideig lehetek itt, de na, nem erre koncentráltam, hanem a mindennapi feladatokra. Mivelhogy nincs a héten Gy. és mobilisabb vagyok a kórház és a rendelő közt, igyekeztem minden családnak kedvezni, hogy akkor jöjjenek vérvételre, amikor számukra a legideálisabb (főleg, hogy kukutyinfalváról jöttek, Budapesttől jó messze). Hihetetlen, de a szerdát választották mindahányan, így a délelőttömet ott töltöttem és majdnem elsírtam magam, amikor vérvétel után az egyik fiúcska szeretettel átölelt. Ááááá, tiszta szentimentális leszek itt a végén, szóval ne is figyeljetek rám.
Ma reggel azt olvastam, hogy "mindeddig megsegített minket az Úr" és ez mára különösen igaz. Fél órája beszéltem az alapítvány vezetőjével és Isten annyira ott volt. Féltem a beszélgetéstől, meg attól, hogy mennyire fog ragaszkodni az egy hónap felmondási időhöz, de biztosított, hogyha Gy. is elenged, akkor 9.-én lezárulhat a Gyermekmentős munkám.
Hm, szerintem nem fog, ahhoz túl sok szépet és jót láttam itt, és majd ami rajtam áll, igyekszem megtenni a gyerekekért ezután is. Csupáncsak az utat kell megtalálni...

u.i. ÉSsssssssssss minden oks, Gy. persze elengedett és így május 11.-én az új helyen kezdek. Még mondja valaki, hogy a véletleneknek köszönhetőek dolgok. Nos, ennyi összedolgozás csak Istennél tapasztalható, de Ő aztán tud! Ha nem hiszitek, tudnék mesélni. És most NAGYON-NAGYON hálás vagyok... és boldog, á, leírhatatlan. :))

Nem fogjátok...

elhinni - még magamnak is hihetetlen -, de felvettek arra az állásra, ahol néhány hete voltam interjún. Szóval pár napon belül új fejezet kezdődik az életemben. Olyan munkám lesz, amivel még soha nem foglalkoztam, így újra lesz bőségesen tanulnivalóm. No, de állítólag szeretem a kihívásokat. Remélem, most is igaz lesz rám.
Na, míg győzöm feldolgozni a hírt, egy dal motoszkál bennem, amit nagyon-nagyon szeretek:
"Nekem olyan Istenem van, aki homokváraimból erődöt épít, aki halk imáimat dallá teszi.
Olyan Istenem van, aki hűségesen mellettem áll, akivel jó, jóóóóóóó élnem."

Na, hát, ilyen az én Istenem.

"Ha nem bocsátok meg...

akkor a múlt foglya maradok, és a változás minden lehetőségétől elzárom magam. Így más - vagyis ellenségem - kezébe helyezem életem irányítását, és tette következményeinek viselésére önmagamat kárhoztatom. Egy emigráns rabbitól hallottam egyszer ezt a megdöbbentő mondatot: "Mielőtt Amerikába költöztem, meg kellett bocsátanom Adolf Hitlernek, mert az új hazába már nem akartam őt is magammal hozni."
Nemcsak azért kell megbocsátanunk tehát, hogy valamiféle magasabb rendű erkölcsi törvénynek engedelmeskedjünk - saját érdekünk is ezt diktálja. Lewes Smedes is rámutatott: "A megbocsátás elsősorban - és gyakran egyedül - annak jelent gyógyulást, aki megbocsát... Amikor őszintén megbocsátunk valakinek, akkor szabadon engedünk egy foglyot - csak ekkor értjük meg, hogy ez a fogoly mi vagyunk."
A bibliai József életében a fivérei ellen érzett jogos haragot a megbocsátás könnyei és sóhajai követték. Jósló fájások voltak ezek, mint amilyenek a gyermek születését jelzik: a szabadság előjelei, amelyek révén József végre-valahára megszabadulhatott terhétől. József a Manassé nevet adta a fiának; a név azt jelenti: "az, aki segít a feledésben".
A megbocsátásban egyetlen nehezebb dolog van: az alternatívája.
(P. Yancey: Meghökkentő kegyelem)

Ha akarom, ha nem...

de elég sokszor szem- és fültanúja vagyok a rendelői foglalkozásokra járó gyerekek beszélgetéseinek, eszmecseréjének. A héten éppen két cserfes kislánynak, akik ráadásul barátnők, így amikor ők jönnek, hát, enyhén szólva van élet a rendelőben. Na, a héten egy állatokról szóló újságot bújtak és persze értékelték, hogy melyik állat kedves és szép. Találhattak olyat is, ami nem éppen szépségversenyre induló fajta, és egyikük nagyon kifejezte ezt, mire a másikuk megjegyezte:
- Ez is Isten teremtménye, Dorka.
Mit ne mondjak, tiszta boldog voltam ez eszmecserét hallva...
...
Ma a rendelőben dolgoztam és valamiért be kellett mennem a doki szobájába. A billentyűzete előtt a következő igevers van kitéve: "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..." A héten kapta egy kedves anyukától, aki a múltkor nekem is elmondta, hogy sokat imádkozik beteg kisfia gyógyulásáért.
Rendesen elszégyelltem magam, mert nekem nem sikerül mindig ilyen természetesen felvállalnom, kihez is tartozom.

Illat és meglepetések

Az ember lánya itt örömködik minden szépnek és jónak, ami tegnap és ma történt. Kata egy friss gyöngyvirág csokorral lepett meg (hja, már a májusi gyöngyvirág is áprilisban virágzik) és itt illatozik nekem ezerrel. Nem úsztam meg a hozzánk járó gyermekek szüleitől sem a kedves figyelmességeket. Egyik anyuka kedves sorok kíséretében biztosított, hogy a következő idézet teljesen engem tükröz: "Vannak sugárzóan kedves, derűs, kellemes emberek, akiknek a jelenléte nagyon jó hatással van ránk. Ha ők belépnek egy szobába, úgy tűnik, mintha nagyobb lenne körülöttük a fény." (Henry Ward Beecher) Ajajjjj...
És tegnap Csepelen voltam Ruthéknál és annyira nagyon jóóóóó volt.
És most jó lenne már, ha végre összeszedném magam és tanulnék, mert holnap le fogok égni itt a végén.

Mit is mondhatnék?

Sorra kapom a kedves sms-ket, e-maileket, szóban való köszöntéseket, így igazán különlegesre sikeredik a névnapom. Érdekes, hogy éppen ma jelentkezett egy naaaagyon kedves, volt csoporttársam, na, meg sorolhatnám. Hét elején egyik barátnőmmel beszélgetve, kért, hogy gyűjtsem össze, hányan szeretnek. Nos, egyszerűen nem jutok a lista végére...
Egyikük azt találta ki, hogy éppen ma írta le, milyennek is lát engem. Mivelhogy az elsődleges szeretetnyelvem az elismerő szavak és főleg a napokban hihetetlen sokat jelentenek az ilyen visszajelzések, engedtessék meg, hogy beilesszem Kati véleményét rólam: "Az első, amit megemlítenék, és ami nagyon szembetűnő, az a mosolyod és a jókedved, nevetésed. Hihetetlenül szép vagy, amikor mosolyogsz. A másik dolog, ami szintén kiül az arcodra, az a gondoskodó kedvességed, segítőkészséged. Nagy példa vagy nekem abban, ahogy kész vagy áldozatokat hozni másokért - lemondva kényelemről, és más jó dolgokról, amiket élvezhetnél helyette. Azt gondolom, hogy átlagon felüli értelmi képességed van. És nagyon tetszik a bátorságod, ahogy megnyitod a szívedet a blogodban - vállalva annak kockázatát, hogy ki hogy reagál, és inkább arra törekedve, hogy másokat bátoríts. Tetszik a szerénységed is. Mások sokkal kisebb képességekkel magasan hordják az orrukat, te viszont alázatos vagy. Nem véletlen, hogy olyan sok barátod van - egy ilyen hűséges, figyelmes, odaadó barát, akire lehet számítani, nagy-nagy kincs. Lelkiismeretes is vagy, bármit rád lehetne bízni, mert tuti, hogy megoldod. Becsületes vagy, és egyenes. Az az igazság, hogy bármelyik férfi összetehetné a kezét, ha egy ilyen társ lenne mellette, mint te. Hát... gyengeség most hirtelen nem jut eszembe semmi. De lehet, hogy olyan neked nincs is? ... :))" De van, bőven, szüleim és tesóim nem tudom, hogy a lista végére érnének-e... De jó tudni azt, hogy van, aki erősít az erősségeimben :)).
Köszönöm nektek ezt a csodás napot!! :)))

Mai margó

Múlt héten nagy felbuzdulásomban jópár helyre elküldtem az önéletrajzomat. Erre ma felhívott egy nagyon kedves hölgy, és biztosított, hogy gyönyörű az életrajzom, csakhogy ahhoz a munkakörhöz, amit megpályáztam, sokkal több van bennem. Hja, anno a Telki kórházba is ezért nem vettek föl, mert állítólag túl ambiciózus vagyok és úgyis továbbállnék. Ma kaptam gondolkozási határidőt, hogy tényleg szeretném-e azt az állást, vagy nem. Egyébként most kezdjem el letagadni, hogy mivel is töltöttem az elmúlt éveket?

És bármi is van, Neki hiszek, Aki a következőket mondja: "Ennek ellenére, minden ilyen nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek, ő általa, aki szeretett bennünket. Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani - ebben egészen biztos vagyok.
Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik, és akiket ő a saját terve szerint elhívott." (Róm. 8:37-38, 28)

És "Nyitott tenyér semmit sem veszíthet / Tökéletes leszállópálya." (Háló Gy.: Manőver)

tavasz arc

Itt illatozik az íróasztalomon egy kis csokor gyöngyvirág, így azt hiszem, könnyebb lesz az angol tanulás. Legalábbis a tudomány állása szerint akkor hatékony az ember tanulása, ha minél több csatornát működtet egyszerre. Na, ezen ne múljék, bevetem a szaglóreceptoraimat is. Egyetlen gond a hozzászokás, így lehet, hogy néha kirakom, hogy újra élmény legyen a receptoraimnak az illat, amikor visszahozom :)))).
Egyébként végre rávettem magam és miután Mariettával ma a Budai hegyekben túráztunk, nemrég elmentem még egy kicsit a Városligetbe, és hát, naaaagyon jó volt. Szidtam is magam rendesen, hogy minek is nem akartam eddig felfedezni, pedig vannak igazán csendes részei is. Eddig meg voltam győződve, hogy tele van emberekkel és úgy gondoltam, hogy épp eléggel találkozom. Na, de ma rájöttem, hogy tévedtem. Jó, ha belátjuk a tévedéseinket, főleg magunknak.
És most azzal vigasztalom magam, hogy "minden téli gyötrelem mögött távoli nap rejti tavasz arcát", merthogy van, hogy kapaszkodni kell reménységekbe és örülni a rügyeknek...
... és olyan jó, amikor csoda történik bennünk... amikor már nem félek, nem aggódom, mert tudom, hogy a Gazdámnak igencsak jó terve van velem...
Kíváncsian várom.

Feltétel nélküli szeretet

Még Pécsett éltem, amikor nagy "csatározásokat" folytattunk Jonával arról, hogy létezik-e feltétel nélküli szeretet. Természetesen nagy eszmefuttatásaink telefonon, akarom mondani baptifonon keresztül zajlottak, mert ez azért nem utolsó szempont. Ahogy Bea fogalmazott: "biztos miattatok találták ki, mert egyébként csődbe jutnátok a telefonszámlákat illetően" :))). Na, de így nem volt akadálya annak, hogy bármikor és bármennyi ideig meghallgassuk egymás pro és kontra véleményét. Nem jutottunk dűlőre. Persze Jona fogta a gyeplőt és próbált visszahúzni a valóságos életbe, hogy mi emberek bármennyire is törekednénk, mégis belevegyül a szeretetünkbe önzés, megfontolás és miegymás. Én meg hoztam a magam ellenoldali példáját. Azóta is nyitott maradt a kérdés, hisz egyikünk sem győzte meg a másikat. Nem is lehet.
Mégis azt gondolom, hogy minden hátsó és önző szándékkal együtt megpróbálkozhatom a feltétel nélküli szeretettel. És csakis azért, mert Valaki feltétel nélkül szeret. Nem kell bizonygatnom. Nem kell kikövetelnem a szeretetét. Olyan természetes, hogy megfürödhetek benne ahányszor csak akarok. Akármit is teszek, a következő a válasza: "Hogyan adnálak oda, Noémi? ... Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom." (Hós. 11,8) Így vagyok én biztonságban és így gyakorolhatom a feltétel nélküli szeretetet...

Még jó,...

hogy a közelben nemcsak kopár utcák vannak, hanem növényekkel teliek is. Azért örülök, hogy a madarak még a kopár utcákban is tudnak énekelni, engem is tanítanak, hogy a kopárság, szürkeség ellenére is lehet dalolni. Na, így a rigók a zord épületek közt is lelkesen zengedeznek. A hétköznapok sodrásában a Bajza utca jelenti mostanában a botanikus kertet, mert mindenféle kerti szépségek találhatók, szebbnél-szebb madárdalokkal körítve. Hm, nem tudom, meddig fogom bírni a pesti szürkeséget...
Végülis Dömöshöz közel van egy remetelak, lehet, hogy odaköltözöm :)).

... és úgy látom, a napokban különösen keresik errefelé a feltétel nélküli szeretetet. Remélem, nemcsak a gondolatokban találják meg...

Egyszer megnyugszom,

hogy még csak április van és szeptemberig van időm új állást találni, máskor meg kétségbeesem, hogy MÁR április van és mi van, ha... Így ma is, néhány nyugodtabb percben lestem az állásajánlatokat. Nos, elég lehangoló, mert nagyrészt mindenhol minimum 3 éves szakmai tapasztalatot kérnek - és persze én ennyit nem tanítottam -, ahol meg nem kérnek, nekem nem szimpatikus az iskola. Közben azért álmodozom, mert még mindig nagy álmom, hogy ötvözzem az egészségügyi és az oktatási tanulmányaimat, így azon agyalok, hogy de jóóóóó volna nemcsak önkéntesként vállalni részt kórháziskolában, hanem igazi tanára lenni.
Na, de álmodni is kell, ugyebár, mert azok visznek tovább, meg minden...
Remélem, készül a következő helyem és jómagam is elkészülök addig. Szeretek tanítani, de nagy kihívásnak tartom, hisz egy-egy mondat totál meghatároz egy életvonalat. Sokszor eszembe jut Gyökössy Bandi bácsi egyik története, amelyben leírja, hogy volt egy osztálytársa, aki nagyon kicsi volt, és egyszer a tornatanára törpének nevezte. Felnőttként igazán elismert geológus lett, csakhogy a Normafánál felakasztotta magát, és a zsebében a következő cédulát találták: "minek éljen egy törpe?". És persze ilyen történet olvasásakor megnémulok és csak abban reménykedem, hogy szakmailag és emberileg is mindent megteszek a rámbízott gyerekekért.

Kortyolgatás

Amikor tavaly elolvastam P. Yancey: Csalódás Istenben című könyvét, tudtam, hogy keresni fogom a szerző többi könyveit is, így nagyon örültem, amikor felfedeztem a Meghökkentő kegyelem című művét. Mivel ugyebár nem vagyok egyszerű eset, ami az olvasást illeti, hisz egyszerre több könyvet is olvasok, így egy darabig várt a sorára, de amikor pénteken hazafelé tartottam a szüleimhez, ezt pakoltam be az útra. Nos, egyszerűen nem tudok betelni az olvasottakkal. Minden sora olyan, mint az a bizonyos egy korty víz a sivatagban vánszorgó embernek. Egyszerűen magával ragad az, ahogy az író a kegyelemről és ezzel együtt Isten személyiségéről ír.
"Már megszoktuk, hogy az ígéretekben mindig csapdát keressünk, ám Jézus nagyvonalú kegyelemről szóló történeteiben semmiféle félrevezetést nem találunk. Nem derül ki a végén, hogy mégsem ütjük meg a mércét, s ezért kiesünk Isten kegyeiből. Valamennyi történet csattanója túl szép is, hogy igaz legyen... vagy talán annyira szép, hogy csak igaz lehet?
A megbocsátás nem Isten részéről ütközik akadályba - >>még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta<<, hanem a mi részünkről. Isten mindig kitárt karokkal vár, mi vagyunk azok, akik elfordulunk tőle."
"...legjobban a ki nem érdemelt ajándékokban és a nem várt örömökben gyönyörködünk. A kegyelem egyszercsak előgomolyog a semmiből, vagy úgy is mondhatnánk, hogy "megtörténik".

csatlakozás

"...nincs olyan reménytelen helyzet, nincs olyan sötét látóhatár, ahol Isten nem találná meg dicsőségét. Az igazság az, hogy azok nélkül az összeomlott remények nélkül, a halál nélkül, a szenvedés nélkül, amit az Úr elkerülhetetlennek nevezett, lehetetlen lett volna a dicsőség.

Isten dicsősége mutatkozik meg akkor is, amikor felismerjük, hogy a feltámadott Krisztus akkor csatlakozik hozzánk az úton, amikor a legreménytelenebbnek látjuk az életünket, a legfáradtságosabb az út. Ő akkor hűségesebben kísér, mint álmaink, sőt minden reményünket felülmúlja. Mert nem az ajándékai, sem az ereje, sem az, amit értünk tehet, hanem Ő maga az Úr jön, és jelenti ki magát nekünk…” (E.E.)

"... a világ élete forgott kockán"

"A szép, új szirmok kötelező sorsa, hogy minden látható ok nélkül lehullanak. Úgy tűnik, senki sem lesz gazdagabb ettől a lemeztelenítéstől.
Az odaszánás világában az első lépés ugyanilyen megadást jelent - nem embernek, hanem Istennek. Legjobb, legértékesebb javaink feltétel nélküli kiszolgálását. Ha az odaszánás szemünkben csak a jogtalan, a helytelen dolgokról való lemondásra korlátozódik, akkor még nem értettük meg a folyamat igazi jelentését; ez nem érdemli meg az odaszánás nevet, hiszen semmi tisztátalan nem alkalmas az áldozatra.
A kereszten feláldozott élet bűntelen volt - az ott letett kincsek Istentől kapott, tőle megáldott kincsek voltak. A tulajdonosnak joga lett volna megtartani őket - csakhogy a világ élete forgott kockán."
(Lilias Trotter: A kereszt példázatai)

Áldott ünnepet kívánok mindnyájatoknak!

Három Grácia

Ugyebár mikor még kicsik voltunk, nagy unokatestvéres partikat tartottunk, az alapcsapat Anna, Emőke, Jona és jómagam voltunk. Persze amikor imaházasdit játszottunk, csakis Jona lehetett Bartha testvér (ő volt akkor a gyüliben a lelkész) egyetlen fiúként tartva a frontot a másik nemből. Mi meg persze énekeltünk ezerrel.
Na, jó, nem nosztalgiáztunk a gyerekkorunkról Annával, de nagyon élveztük azt a néhány órát, amit együtt tölthettünk nemrég.
És nem csalás, nem ámítás: tényleg hárman vagyunk a képen, csak egyikünknek még sokat kell fejlődnie, nőnie a napvilághoz, de amint megérkezik, nagy örömöt fog szerezni...

Kedves népek

Történetesen fel akartam fújni a biciklim kerekeit, erre az egyik totál leengedett. Valahogy akkortájt hívott Adónia, így elpanaszoltam búmat-bánatomat, amire ő nagy lovagiasan felajánlotta, hogy átkerekezik és megnézi. Így végre rendben a bringa úgyhogy holnap megyek egy nagy-nagy körre. Lehet, hogy Dunakanyar lesz belőle. Majd meglátjuk.
No, de a következő tanulságokat szűrtem le magamnak:
- jó, hogy vannak kedves népek az életemben, akik akár még késő este is vállalnak egy nemes feladatot :))
- van valaki szerelő az olvasóim közt, aki hajlandó lenne néhány szerelnivalós leckét adni egy totál nőnek? Mondjuk adnék cserébe néhány kémia leckét vagy bioszt vagy vigyáznék a gyerekeire vagy mittomén: készítenék neki kelkáposztát. Ja az a Jona egyik kedvence.
Á, nem kell minden bejegyzésnek tanulságosnak lennie, elég ha magamnak levonom a leckét az életről...

"nem fogynak el a szirmok"

"Isten Krisztusban elfogadott téged. Gondold meg, mit jelent ez! Megint közelebb húzódom, és újra halkan mondom: Nem akadályozhatjuk meg, hogy az emberek elutasítsanak. Azt azonban igen, hogy viselkedésük haragot váltson ki belőlünk.
Az elutasítás olyan, mint a "fekvőrendőrök" az úton. Hozzátartoznak az úthoz. Lerázhatatlan pénztárcapecérek népesítik be a világot. Be fognak csapni, majd ejtenek és beléd rúgnak. Nem tehetünk semmit, ha nem fogadnak be. Azt azonban megakadályozhatjuk, hogy elutasító magatartásuk haragot váltson ki belőlünk. Hogyan? Ha engedjük, hogy az Úr elfogadása kárpótoljon az emberektől kapott elutasításért.
Gondolj rá így: tegyük fel, hogy egy magas épületben laksz. Szobád ablakpárkányán egy magányos margaréta nő. Ma reggel leszedted a margarétát és a kabáthajtókádra tűzted. Csak ez az egy szál volt, ezért ez nagy esemény és emlékezetes nap.
De ahogy kilépsz az ajtón, az emberek kezdik kitépkedni a margaréta szirmait. Valaki leül a helyedre a földalattin. Egy szirmot eloroztak. Egy munkatársad rosszat mondott rólad. Három szirom. Valaki mást léptettek elő, akinek kevesebb a tapasztalata, de atlétikai testalkattal dicsekedhet. Egyre fogynak a szirmok. Mire véget ér a nap, már csak egy maradt. Jaj annak, aki a közelébe merészel férkőzni. Már csak egy sziromtépés választ el a felrobbanástól.
Mi lenne, ha kicsit átírnánk a szövegkönyvet? Tegyünk hozzá még egy szereplőt. A szomszéd lakásban lakó kedves embernek virágüzlete van a sarkon. Hazafelé minden este megáll nálad egy friss, meg nem érdemelt, de ellenállhatatlan csokorral. A csokor nem maradék virágokból áll. Csúcsminőség. Nem tudod, miért tart ilyen nagyra, de nem "panaszkodsz". Miatta tölti be édes illat a lakást, és még a lépteiden is megfigyelhető a boldog rugalmasság. Ha valaki tönkreteszi a virágodat, egy kosárnyival helyettesítheted.
A különbség óriási. A magyarázat is nyilvánvaló.
Isten virágokkal akarja betölteni világunkat. Minden nap saját maga hoz nekünk egy csokrot. Nyisd ki az ajtót! Vedd át a csokrot! Így amikor sértések érnek, nem fogynak el a szirmok."
(M. Lucado: Ahogy szeretni érdemes)

Csend-élet

Bizonyos kedves órákról, percekről az ember lánya nem szívesen beszél, ír, hisz annyira törékenyen szép volt a tegnapi nap, hogy magamban őrzöm minden percét, pillanatát. Csodálom Istent önmagáért, csodáiért, az értékes mozzanatokért és még sorolhatnám, de jócskán nem találom a szavakat. Hallgatok, mert az is jó dolog. Belülről érlelős... és érzem a tegnapi nárciszok illatát és egy különleges embert...

a SZERETET szenvedése

Ahelyett, hogy angolt tanulnék, Gyökössy Bandi bácsi könyvét böngészem, mert annyira nagyon jó. Á, mindjárt a végére érek és akkor folytatom a tanulást...

>>"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr."

Csak a személyesen ismert SZERETETről lehet így énekelni. Aki Van. Aki Pállal van abban a pillanatban is, amikor énekel - Róla énekel és Neki énekel.
Nos, mit tesz a SZERETET? Mindent! Igen, mindent tesz, s mert az Isten Lényege, ezért mindenható és mindenütt jelenvaló.
Ott van, amikor egy fiatalember úgy megszeret egy leányt, hogy még önmagától is megvédi. (Khm, vajon létezik ilyen?). De ott van, ahol egy mosolygó arc a tehetetlen nyomorék fölé hajlik és megitatja a beteget. Ott akar lenni mindenütt, és míg jelen van, egyszer lágy, mint a puha kenyér, másszor mint az acél. IGEN-je igen és NEM: nem.
És nem keresi a maga hasznát, hiszen testben járva sem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon..."<<
(Gyökössy Endre: Mai tanítvány imája a holnapért)