2007. december 15.

Hangolás

Éppen három hete annak, hogy Timi barátnőm feltette a nagy kérdést, hogy számíthat-e rám a karácsonyi Örömhírklubokban. Hát, persze! Minden összejött: nem ügyeltem, mégcsak be sem hívtak, és Csabát is elengedte otthonról a családja, így a jól működő felállásban indultunk el ma reggel, hogy három kis falvacskában adjuk tovább a hírt, hogyan is lehet igazán ünnepelni Jézus születésnapját. Drávapalkonyán kezdtünk, ahol már hozzászoktunk ahhoz, hogy egy nagy gyereksereggel hogyan is lehet ünnepelni, itt debütáltunk Csabával a bábozásban is (soha életünkben nem báboztunk). Ott voltak a nyáron megismert gyerekek, öröm volt őket újra látni, együtt lenni velük és ünnepelni. Aztán Gordisa következett, ahova rendszeresen mentünk örömhírt vinni, őket is jó volt újra látni.
A nap csúcspontja mégis a harmadik állomásunk volt egy eldugott kis faluban, Mattyon. Ide nyáron merészkedtünk el legelőször és Isten már akkor megmutatta, hogy milyen is az, amikor Ő jár előttünk és találkozhatunk olyan gyerekekkel, akik teljesen nyitottak az evangéliumra. Nos, a falu képviselőjének felesége felvállalta azt, hogy a meghívókat ő maga fogja szétosztani a falu csemetéi között. Vártuk is, hogy mi lesz ennek az eredménye, aztán majdnem sírva fakadtunk, amikor egy egész gyereksereg fogadott. Ilyen meglepetésre nem számítottunk. Töröltem is erősen a szemem sarkából a könnycseppeket és örültem, hogy nem nekem kell őket köszöntenem és hogy Timi volt olyan erős, hogy ne sírja el magát, látva ezeket a csodás, evangéliumra éhes gyerekszemeket. Aztán ismét megszólalt az Ige, hálásan szóltak az énekek és zajlottak a játékok. Isten különleges ajándéka volt.
Hazafelé jövet nem győztünk hálálkodni Istennek ezért a napért, nem tudtuk eldönteni, hogy igazából ki is kapott többet: a gyerekek vagy éppen mi, azért meg kifejezhetetlenül hálásak vagyunk, hogy Isten méltatott bennünket arra, hogy különböző formában a legnagyobb Ajándékról, Fiáról beszélhessünk. Hangolódik a szívem...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

.. hát ez jó :)) valszeg nem figyeltem kellőképpen, amikor mesélted, mert nem értettem, hogy sok gyerek miért tud ennyire megható lenni, de így már értem.. (azt hittem uis, hogy Örömhírklub annyit tesz, hogy odamentek önszántatokból, és nem azt, hogy ők is odamennek esetleg önszántukból :D)

Noémi-Ruth írta...

pedig nagyon önszántukból jöttek :DD és annyira drágák voltak!