2007. december 7.

Ma rájöttem,...

...hogy szükségem van olyan napokra vagy legalábbis néhány órára, amikor egyedül lehetek, csöndben, amikor nem kell beszélnem, mégcsak hallgatnom sem. Csak lenni. És az is jó, ha nem kell magyarázkodni, hanem egyszerűen tiszteletben van tartva a csend. Különben is a beszéd sokszor félreértések forrása, ezt már a Kisherceg is megmondta. Én meg sokszor a bőrömön is tapasztalom.
Na, és még az is jó, ha az embernek van olyan hely az életében, ahova hazamehet. Ahol nincsenek felé elvárások, ahol nem lesz gyomorgörcse, hanem egyszerűen azt mondják neki, hogy: "jó, hogy megjöttél és hogy vagy..."
Mára csak ennyi.

Nincsenek megjegyzések: