Amikor először kísértem el Timi barátnőmet a gordisai Örömhírklubba, egyből feltűnt egy kis, fekete hajú kislány, aki teljes figyelmével ott volt és csak szívta magába a hallottakat. Mint kiderült: Viviennek hívják. Gondoltam is, hogy majd hazafelé jövet kifaggatom Timit a kislányról, aztán már a bibliai lecke tanítása alatt kiderült számomra, honnan is ered ez a nagy figyelem. Ti. amikor arra került sor, hogy hogyan is születhetünk Isten családjába, egy fecsegő kislány megjegyezte: "Vivi már Isten gyermeke". Áhá, szóval ez a kis, fekete hajú kislány úgy él a kis falujában, az iskolájában, a pajtásai közt, hogy tudják róla Kihez is tartozik. Egyértelmű az élete, a viselkedése. Példamutató, kedves, sugárzó...
Tegnap is jelen volt és sugárzott. Azon gondolkodtam, hogy vajon hogy is marad meg ez kis hit-láng egy eldugott, nagyon szegényes falucskában. Még nem tudtam kifaggatni Vivit, hogy a mindennapokban hogyan is táplálkozik Istenből. Az viszont érzékelhető, hogy a helyén van. És biztonságban Annak kezében, aki egy pislogó mécsest sem olt el, sőt, egy sötét szobában elég ahhoz, hogy világosság gyúljon. Vivi szívében is ég a láng és adja tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése