2007. október 12.

Van-e ott valaki?

A héten késő éjszakába nyúlóan vagy éppen hajnalban szólalt meg a főorvosnőnk szobájának a telefonja. Ahhoz már hozzászoktam, hogy az éjszaka csöndjében hallom, hogy jönnek a faxok, meg minden, már szinte hiányérzetem lett volna, de ezek a telefoncsöngések teljesen kikészítettek. Egyrészt, mert tehetetlenül álltam a bezárt ajtaja előtt, másrészt meg föl nem tudom fogni, hogy vajon mi lehet a baj, ha valaki kitartóan éjszaka csönget egy kíváló szakembert. Elképzeltem a kétségbeesett szülőt, amint ott ül gyermeke betegágya mellett, tudja, hogy a főorvosnőnk hajnalba nyúlóan dolgozik, ha éppen a kórházban van, és persze csakis őt hívja, mert már ismeri, meg megbízik benne, meg tudja, hogy a legjobb kezekbe kerülne a gyermeke. És csak csörög, de senki nincs a vonal végén, csak egy nővérke tördeli a kezét az ajtó előtt, és azon gondolkodik, hogy már be kellene törni és megmondani a hívónak, hogyha valaki az éjszaka csöndjében nem veszi fel a telefont, nagy valószínűséggel messze van a szobától...
Persze evidens módon mennyei Apukámra gondoltam, aki ha azonnal nem is válaszol, de mindig hall és Neki tényleg mindent kiönthet az ember, mint legjobb barátnak. Soha nem fogja azt mondani, hogy na, mostmár elég legyen, eleget mondtad, sőt, épp arra vár, hogy végre...

2 megjegyzés:

ger írta...

azért a szobába valahogy bemegy az a telefonvonal :P .. elvágod, és rákötsz egy másik telefont, amit már fel tudsz venni :D

nruth írta...

Jó ötlet, látod, ehhez egy mérnök kell, hogy tudjam :DDD
Az idegesít egyébként, hogy minden vonalat át lehet venni a mi vonalunkra, csak azt az egyet nem... és tényleg közel jártam hozzá, hogy betörjem az ajtaját. Nagyon gáz, ha az ember csak hallja, kb. 2 percenként és nem tud mit tenni, főleg éjszaka 1 órakor, amikor azt gondolnám, hogy már mindenki alszik. Persze kivéve azt, aki szupravezetőkről tanul :)))