egyik portásunk, ma is, mint mindig nagy örömmel fogadott. Jópárszor megcsodálta már és persze szóvá is tette, hogy a szöszbe tudok feltekerni a kórházba ezeken az emelkedőkön. Végülis csak néhány éve gyakorlom :))) Mindig megjegyzi, hogy neki aztán nem menne...
Még nem is írtam, hogy hétfő óta van az osztályunkon egy nagyon beteg, 4 éves fiúcska, Gergő, aki aztán nagyon megnehezíti az utat a szívéhez. Teljesen megcáfolta az elmúlt napokban az elméletemet, miszerint a 4 éves korosztállyal lehet a legjobban együttműködni. Akármit is tettem, olyan elutasító volt, hogy tiszta szomorú lettem. Aztán tegnap végre jobban lett és gondoltam: na, most megviccelem és közöltem vele, hogy mégcsak véletlenül se mosolyogja el magát, mert nálunk ilyet nem lehet, meg tilos, meg minden. Na, ez annyira tetszett neki, hogy a szeme nevetett és igencsak erőlködött, hogy ne nevesse el magát.
Na, hát, így állok Gergővel. Azért remélem, ma már igazi nevetést is elő tudok varázsolni...
u.i. A név determinál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése