Gál Nimjód Jóbejt

Hajnalban, egy vizsgálat miatt, természetesen (mert majd megszakad ilyenkor a szívem), ébresztenem kellett a társaságot. Ezt a megpróbáltatást az óvodáskorú gyerekek viselik a legjobban, ma is felvilágosítottak a szárnyakkal rendelkező és szárnyak nélküli tündérekről, amelyeknek azért lett később szárnyuk is :))) Teljesen művelt leszek itt a végén :))...

Szóval, ma Gál Nimjód Jóbejt-ként bemutatkozó 4 éves fiúcska jutott eszembe, akinek köszönhetem, hogy elkezdtem kb. tavaly ilyenkor megszeretni a Léguti osztályt. Addig Csecsemőosztályon dolgoztam és elég fájdalmasan érintett, hogy az egyetem befejezésekor osztályt kellett váltanom. Hiába vigasztalt az ottani főorvos, hogy meg fogom szeretni, ragaszkodtam ahhoz, hogy nincs még egy olyan osztály. Ehhez is tartottam magam 2 hónapig, amikor az osztályra került Nimród. Ő volt az, aki megerősítette bennem, hogy most ez a helyem és a legjobb hely. Akkor is éjszakás voltam és itteni szokás szerint egyedül. Amikor átvettem az osztályt, szembesültem, hogy egy annyira beteg kisfiam is lesz, hogy mikor megláttam, majdnem elsírtam magam. De attól kezdve az enyém volt a felelősség, hogy mindent megtegyek érte, így erősnek kellett lennem.

Egyszercsak hallom, hogy felébredt és sír. A nagypapáját szerette volna. Elmondtam neki, hogy ki vagyok és noha most a nagypapája nem lehet mellette, de én is nagyon szeretem és vigyázni fogok rá. Mesét kért, olvastam, aztán álomba szenderült. Többször felébredt, de többet nem sírt. Sőt, hajnalban már annyira biztonságban érezte magát, hogy mindent megtudtam az óvodai életről, nagypapáról, meg az állatokról. Mondtam neki, hogy nagyon szeretem. Biztosított, hogy ő is engem. Minden rendben volt: a szívében is, az enyémben is és az ellenőrzött paraméterekben is.

Akkor reggel másképp mentem haza, mint az azelőtti hetekben...

Néhány nappal később a kezelőben tevékenykedtem, amikor Nimród állt meg az ajtóban. Már teljesen jól volt. Kérdeztem, hogy mire lenne szüksége. Biztosított, hogy semmire, csak egy puszit szeretne adni...

Köszönöm, kedves Gál Nimród Róbert!

Annyira...

... alszanak a gyerekek, hogy gondoltam, írok néhány sort. Végigjártam a kórtermeket, megnéztem őket, de mégcsak meg se moccant egyik se. Na, de én aztán megijedtem. Az egyik kisfiú akkora plüssállatot hozott magával, hogy ott figyel az ágya végében és majdnem rámhozta a szívbajt, hogy mi a szösz az... Ne csodálkozzatok rajta, úgyanis olyan közel van ide a Mecsek, hogy róka is szokott a kórház udvarán szaladgálni. Végülis meggyőződtem, hogy valami mesefigura, de fogalmam sincs, hogy melyik meséből, azért meg nem ébresztem föl ezt a kedves gyermeket, hogy megkérdezzem :))) (rendes tőlem, nem?) Azért ma este, (mivelhogy már ma van) megkérdezem tőle, okosodnom kell, hiába... Mindjárt kezdődik a holtidőm, amikor azt sem tudom, hogy ébresztgessem magam (ne legyetek gyermekápolók, mert még így jártok :))), és már alig van néhány elvégzendő dolog, könyvet meg, bármilyen izgalmas is legyen, nem vehetek a kezembe, mert akkor is elaludnék.

Tegnap egyébként nagy meglepetés ért: megkértek, hogy lektoráljak egy könyvet. Hát, néztem jó nagyot, hogy miért éppen én, de szeretem a kihívásokat és végülis örülök neki. Tiszta izgatott vagyok :))))

Várom, hogy az óra 5:45-t mutasson, akkor jön a felmentősereg :)))

...egyetlen úton...

"...egyetlen úton... érthetjük meg, hogy kik vagyunk: ha megértjük, hogy kicsoda Isten." (Róm. 12:3)

Annak érdekében, hogy valódi önbecsülésre tegyünk szert, először meg kell értenünk, hogy Isten hogyan érez irántunk.

Isten mélységesen szeret a hibáim ellenére! "...egyáltalán semmi sem választhat el bennünket Isten szeretetétől..." -mondta Pál (Róma 8:39). Aztán: "Ne félj... téged nagyon szeret Isten..." (Dán.10:19)

Isten állandóan vigyáz ránk! "Az örökkévaló Isten a te menedéked, örökkévaló karjait alattad tartja..." (5Móz. 33:27) Aztán: "Az Úr megerősít titeket és megőriz a gonosztól..." (2Thessz 3:3) Ő a fedezékében tart! Isten olyan Atya, akiről mindig is álmodtam! Ezt mondja: "...neveden hívtalak téged, enyém vagy." (Ézs. 43:1). "...mielőtt létrehozta a Föld alapjait... magának kiválasztott minket szeretete által, ... elhatározva, hogy fiaivá fogad..." (Ef. 1:4-5). "Isten elhatározta, hogy életet ad nekünk... hogy legfontosabb teremtményei legyünk..." (Jak. 1:18)

Isten soha nem fog hátat fordítani! "Hűséges leszek hozzád, enyém leszel és Úrként fogsz ismerni engem!" (Hós.2:20) "Ha mi hűtlenek vagyunk is, Ő hűséges marad: Ő magát meg nem tagadhatja." (2Tim.2:13)

Isten felénk irányuló, kimondott, leírt, bebizonyított, tartós szeretete az az egyetlen alap, amire alapozhatjuk önértékelésünket.

...

A helyes önértékelésünk forrása Isten, nem pedig a, talán múltunkból származó torz tükörképünk.

Honnan vesszük a bátorságot, hogy lebecsüljünk vagy megvessünk valakit, (önmagunkat), akit Isten szeret?

Honnan vesszük a bátorságot, hogy lebecsüljünk vagy megvessünk valakit, akit Isten nagyra becsül? (1 Ján. 3:1)

Honnan vesszük a bátorságot, hogy lebecsüljünk vagy megvessünk valakit, akit Isten nagyra értékel? Tudjuk, hogy milyen értékesek vagyunk Isten szemében? "Isten szeretetének fényében emelt fővel járhatunk" (Rm.5:7-8, 11, Phillips)

Honnan vesszük a bátorságot, hogy lebecsüljünk vagy megvessünk valakit, akire Istennek gondja van? (Mt. 7:11; Fil.4:19)

Honnan vesszük a bátorságot, hogy lebecsüljünk vagy megvessünk valakit, akivel Istennek terve van? (Ef. 1:3-5)

Honnan vesszük a bátorságot, hogy lebecsüljünk vagy megvessünk valakit, akiben Isten gyönyörködik? Isten "megajándékozott minket (kegyelmével) szeretett Fiában" (Ef. 1:6, Mt. 3:17) "Krisztusban vagyunk" -Pál több, mint kilencvenszer emlegeti a leveleiben.

( David Seamands: Gyógyító sebeink, Bob Gass: Mai ige nyomán, az igeversek angol fordításból származnak)

"Az élet iskolája"

...című filmet néztem meg az előbb. Ezt a filmet most nagyon látnom kellett ahhoz, hogy méginkább ragaszkodjam az értékrendemhez... Amit nekem jelentett az az, hogy nemcsak a diákokat tanítjuk az iskolában, hanem egymást is, sőt, sokszor mi tanulunk a gyerekektől. Megdöbbentem, hogyan változik át egy tanártársa hatására éppen egy biológia tanár. Hogyan tanulja meg tisztelni és szeretni a gyerekeket és a társait. Aztán megfogalmazza azt, hogy: "amikor odaadunk valamit, akkor magunkból is adunk egy keveset." Csakhogy nem mindegy, hogy mi az, amit adunk. Az életnek csak addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni és elfogadni. És ha már az alap megvan, akkor bátran adhatunk többet is...

Havihegyi templom avagy Isten meglepetései

Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy elindultam a Mecsekbe. Aki ismerős errefelé, tudja, hogy az Avar utcából felfelé haladva kb. fél óra alatt a Tettyére lehet érni. Persze ma is arra indultam el, hisz onnan se perc alatt az erdőben találja magát az ember. No, de a Tettyéhez közel van a Havihegyi templom, sőt, azt hiszem, összetartoznak. A Havihegyi templom nem létezne Tettye nélkül és a Tettye sem a templom nélkül. Szeretem ezt a templomot. Már messziről lesem amikor arra járok, hogy mikor tűnik fel. Mert ott van fent egy hegyen. Kimagaslik a házak közül, messziről hirdetve, hogy bátran lehet közeledni a Lakójához. Engem annyira magával ragad, hogy ha este későn hazafelé tartok a buszon, akkor is megkeresem a szememmel a kivilágított templomot. Egész a mai napig mégse voltam bent. Vagy teljesen zárva volt, vagy csak bekukucskálni lehetett. Ma sem vártam mást, max. kukucskálást. Erre ahogy közeledtem, feltűnt, hogy tárva-nyitva van, mintha éppen rám várnának. Meg is ragadtam az alkalmat és beültem a templomba. Jót ücsörögtem. Otthon voltam. Nem az épületben, hanem Akihez tartozik a templom is és én is. Ez volt a mai meglepetése. Az egyik a sok közül. Mert az erdőben is sokminden az volt. Egy-egy felismert növény, vagy előbukkanó fakopáncs, vagy szépen csillogó virágbogár.

... Aztán egy ikrekről szóló film is az volt, hisz minden érdekel, ami a világukhoz tartozik. Mégha magam már nem is lehetek az. Azért még sokszor kérdés bennem, miért éppen én maradtam életben és nem Ruth? Hiányzik, még akkor is, ha tudom, hogy a legigazibb otthona van.

Padlizsánkrém és a Mecsek

Bármennyire is csábító, hogy Jona otthoni, anya készítette padlizsánkrémmel vár, erős leszek és azért is itthon maradok. Nem tudom, hogy kóstoltátok-e már, mi nagyon szeretjük. Persze az otthoni azért igazibb, mert anya közvetlen lángon süti, nem a sütőben, így a padlizsánnak igazi, pikáns íze lesz, én meg itthon Pécsen "csak" a sütőben tudom megsütni, de azért saját készítésű majonézzel állítom össze, és így is nagyon finom. Ha meglátogattok, készítek nektek :) Szóval, inkább a Mecsek mellett döntöttem, és mindjárt útra kelek és túrázom egyet. Egyedül, csupán egy növényhatározó társaságában, ezt semmiképpen sem hagynám itthon, ha még Svájcba is elcipeltem tavaly. Még mindig annyi növény van, amit nem ismerek, vagy már elfelejtettem. Állatos meghatározót viszont semmiképpen nem viszek, a bogarak csak fejtörést okoznának, hogy éppen milyen stádiumban vannak, meg mi lesz belőlük, vagy mi volt, az őzek meg biztos nem bújnak elő még a kedvemért sem.

Egyébként nagy megdöbbenéssel olvastam tegnap, hogy attól, hogy valami Nemzeti Park lesz, egyáltalán nem biztos, hogy az marad. Egyre többször előfordul, hogy az emberek felháborodnak, hogy az ottani hely kincseit nem hasznosíthatják, és visszaminősítik a területeket. Szóval, valahogy nem értem... Annyi energiát és pénzt használunk fel arra, hogy a múltat felkutassuk, meg megismerjük. A jövőért, a következő nemzedékért meg nem teszünk szinte semmit. Pedig azért is legalább annyit kellene tenni, mint a múltért. Pl. hogy nagy becsben tartunk bizonyos helyeket és meghagyjuk közkincsnek és szemgyönyörködtetőnek. Mert a Teremtő azért adta...

Még valami... Ma reggel, ahogy istentiszteletre mentem, egy házban a következő ének csendült fel: "Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti, azt csudaképpen őrzi itt lenn, ínség, baj közt is élteti..." Hát, annyira jólesett hallani ezt a dalt. Annyira hálás voltam Istennek, hogy éppen akkor ott mentem el az alatt a nyitott ablak alatt. Ha majd egyszer esetleg a tulajdonost is látom, mindenképpen megköszönöm neki, igazivá tette ez a dal a vasárnapot. Ezért is pihenek majd a Mecsekben, mert nem leszek csak a növényhatározómmal, ott lesz velem a Teremtőm is.

Imádság

Egyszer egy keresztény könyvesboltban imádságos könyvecske került a kezembe. Belelapoztam, aztán annyira megleptek az imák, hogy megvettem. Mindig távoltartottam magam az ilyen könyvecskéktől, mert soha nem szerettem volna betanult imádságot mondani Istennek. De M. Basilea Schlink olyan imádságokat írt le, amik teljesen kifejezték azt, amit szerettem volna elmondani Istennek.

Érdekes, hogy épp a héten valahogy bevillant egy gondolat az egyik imából, így ma kezembe vettem és újra elolvastam. Meg kell osztanom veletek, úgy érzem. Ime:

"Mennyei Édesatyám! Köszönöm Neked, hogy Te olyan Atya vagy, Aki minden kérést meghallgat, szívében forgatja azt, és biztosan válaszol rá. Köszönöm Neked, hogy felszólítasz és bátorítasz engem, hogy kérjek, mert Te olyan szívesen adsz. Örülök Atyám, hogy ezzel azt mondod nekem, mennyire szereted, ha gyakran jövök hozzád és eléd viszem minden kérésemet. Igen, örömed van abban, hogy megajándékozol minket, a te gyermekeidet, jót teszel velünk, örömet szerzel nekünk. A te atyai, jóságos felszólításodra bátran merek kérni. Hiszem, hogy nem fogok benned csalódni - hiszen egy igazi édesapa sem okozhat csalódást gyermekének; és a mi Urunk, Jézus maga szólt így:"Ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?" (Máté 7,9) Ehhez az igéhez tartom magam. És ha kérésemre - látszólag - előbb egy követ tartok is a kezemben, mégis tudom: kenyér lesz belőle. Mint igazi gyermeked, alázatosan akarom megvárni a te órádat. Biztosan eljön, amikor felkészítesz arra, hogy lelkem kára nélkül elfogadhassam a Te ajándékodat. Így már most hálát adok neked szeretetedért, amely nem vonja meg javait tőlem, hanem füves legelőkre és csendes vizekhez terelget engem." Ámen

Hétvége

Na most aztán törhetem a fejem, mivel is töltsem el a hosszú hétvégét, ami nekem annyira hosszúra sikeredik, hogy ma már nem kell bemennem ügyelni és legközelebb csak kedden éjszakára megyek. Még soha nem voltam ilyen helyzetben, hogy ne legyen legalább két verzióm a szabadnapok eltöltésére. Általában előre eltervezem, hogy mit csinálok A helyzetben és esetleg ha az nem megvalósítható, akkor B verzióban. Azt hiszem, először is végre utolérem magam az elmaradásaimban, aztán az is lehet, hogy elmegyek Jonához kicsit boldogítani őt, hadd tudja, hogy még megvagyok. Persze életnagyságban, mert telefonon már értesült erről a mai nap során is.

Legalább végére érek az elkezdett könyveimnek, vagy az is lehet, hogy meglátogatom a siklósi vagy a szigetvári várat, mert noha már itt élek egy ideje Baranya megyében, még egyszer sem vettem rá magam, hogy ezeket a várakat is megcsodáljam.

Mindenesetre izgatottan nézek e napok elébe, mit tudom én, miért, egyszerűen csak várom, hogy milyen meglepetéseket tartogatnak.

Micsoda nap

Elvileg ügyelek, közben meg néha itt is vagyok. A héten teltházunk volt, 3 eleven kissrác adott is elég fejtörést, de ma egy gyerek kivételével mindenki hazamehetett. Így olyan csönd van, hogy el se hiszem, hogy ilyen is lehet az osztály. Jók az ilyen napok is, meg az is, ha nagyon sokat kell dolgozni. Szeretek pörögni, észben tartani az időre járó gyógyszereket, szurikat és élvezem a gyerekeket. Az első megszeppenésüket, aztán az egyre nagyobb megkönnyebbülésüket, hogy jó helyen vannak, meg minden rendben lesz. Ez aztán átcsap a másik végletbe és már alig bírunk velük, mert úgye nem mehetnek ki, ha betegek és aztán menekülhet mindenki a Léguti osztályról, aki nem tud mit kezdeni az energiában gazdag gyerekekkel. Mert persze ők még betegen is mások, mint a felnőttek. A kanült se perc alatt megszokják, aztán úgy játszanak, mintha mindig is be lett volna pólyálva a kezük. Szóval, tényleg nagyon drágák.

És most megyek is, mert Klaudia már hiányol...

Mai napi bölcsesség

"Igazából akkor jó valamit kapni, ha már képesek vagyunk elfogadni." (by Dada)

"Neked hadd mondjam el..."

"Neked hadd mondjam el, milyen szép a világ..." Sajna nem tudom, mi ihlette meg Louis Armstrongot amikor ezt a dalt írta, de annyira nagyon jól tette, hogy megírta. (Ha esetleg ti tudjátok, írjátok meg, légy szí, mert annyira szeretném tudni.) Szóval már második napja így éjfél után csak ezt a dalt hallgatom megúnhatatlanul. Nem is értem, miért, hisz tiszta sötét van, csak az utcai lámpák égnek, nem énekelnek a madarak, mégis ez a dal olyan szinten életrekel bennem, hogy na. Nem tudom, miért. Vagy csak a fáradtságomat kompenzálja? Talán. Habár lehet, hogy még kiülök a hársfák alá és megnézem a levelek árnyékát, vagy talán a csillagokat. Hát, nem tudom most leírni, nekem miért is szép a világ. Csak úgy... és csakazértis. És üzenem neked, hogy "milyen szép a világ".

Isten terve

"Nem tudom, mi vár rám, de izgalommal várom, hogy Isten új fejezetet nyisson az életemben. És ki tudna tökéletesebben tervezni, mint Az, aki e terv betöltésére teremtett." -írta valamelyik nap egyik barátnőm. Valahogy egyre kevésbé lep meg, amikor éppen nekem ír valaki ilyet. Néhányan tudják, hogy a legnagyobb vágyam nekem is éppen az, hogy Isten terve valósuljon meg az életemben. Vannak elképzeléseim, sőt nagyon is ragaszkodtam ezekhez. Azt gondoltam, hogyha befejezem az egyetemet, egész biztosan taníthatok. Egyre jobban el kell engednem ezt az álmomat. Arról a vágyamról viszont, hogy betöltsem azt a feladatot, amit Isten szánt nekem, semmiképp sem szeretnék lemondani.

Mostanában nagyon megszerettem József történetét. Isten sokmindent megengedett az életében. Amikor mélypontra került, talán gondolhatta azt, hogy mélyebb már nem lesz. De lett. Még a börtönt is meg kellett járnia, ennek ellenére József kitartott Isten mellett. Nem tudom, hogy volt ennyire erős. Nem volt Bibliája, messze volt az otthonától, ahol hallhatott Istenről és az Ő gondviseléséről, mégis idegen földön is ragaszkodott Istenhez, Aki egész végig vele volt. Egyrészt sejtem, hogy a jelleme hihetetlen módon formálódott, másrészt abban is biztos vagyok, hogy mindenek ellenére hitt Istenben. Aztán amikor Egyiptom élére került és találkozott a testvéreivel, akiknek a nehéz éveket köszönhette, még ő nyugtatta őket: "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt..."

Szóval azt gondolom, jómagam sem ronthatom el ezt a Tervet, mert a Pásztor vezetését élvezem. Ha eltévednék, egész biztosan utánam szaladna és helyrerakna. Egyre nyugodtabb vagyok a jövőmmel kapcsolatban. Egyre kevésbé rémíszt. Nem azért, mert nem felhős az ég, hanem mert mögötte ott a Nap. Tekintetemet szeretném az Örökkévalóra szegezni. Igyekszem egyszerre egy napra nézni és helyes döntéseket hozni. Jövőm Isten kezében van, és mivel tudom, hogy Isten erős karjában vagyok, szabad szívvel élem meg a jelent.

Amikor Isten jár előttünk

Lassacskán egy éve, hogy résztveszek a Vasárnapi Iskolai Szövetség (VISZ) munkájában. Aki nem ismerné, ennek az alapítványnak az a célja, hogy minél több gyermeket elérjen az evangéliummal. Évközben Örömhírklubokat, nyáron szabadtéri klubokat és nyári táborokat tartunk. A nyáron alkalmam van jónéhány szabadtéri gyermekprogramban is résztvenni. Elég sok baranyai településen volt már az elmúlt években alkalom, idén pedig Timi barátnőm egyik vágya az volt, hogy Mattyon is tartsunk, ahol eddig még nem volt. A munkatársak eléggé féltették és mondták is neki, hogy semmi kapcsolat nincs a faluval, vajon hogy fog alakulni. Féltették a csalódástól, és kicsit azért ő is tartott ettől. Aztán felvette a kapcsolatot a református lelkésszel, aki nem igazán volt készséges, de Timi nem adta fel. Amikor szombaton először elment, hogy a polgármesterrel beszélgessen, egy segítőkész képviselővel találkozott, aki biztosította, hogy minden gond nélkül foglalkozhatunk a település gyermekeivel. Azért elég nagy meglepetés volt, mikor hétfőn kezdtük a hetet és egy kedves hölgy is ott volt a gyerekek között, aki nagy szeretettel fogadott bennünket. A képviselő felesége volt.
Ahogy telt a hét, egyre inkább láttuk Isten munkáját. Ő nyitott ajtót nekünk, hogy Mattyon is beszéljünk a gyerekeknek az örömhírről és nemcsak ajtót nyitott, hanem meg is szólította a gyerekeket. A héten többen befogadták az életükbe Krisztust. Isten ajándéka ez most nekünk. Tele van a szívünk hálával iránta. Valahogy olyan, mint amikor Pálnak nyitott egy új ajtót.
Sokan azt gondolják, hogy a gyerekek még nem tudják megérteni az evangéliumot. Én is elég szkeptikusan gondolkodtam erről. Azt gondoltam, hogy olyan szívtelenek vagyunk, hogy a gyerekeknek a bűnről beszélünk, meg ennek következményéről. Túl keménynek tűnt ez nekem. Aztán hallottam ezzel kapcsolatban egy példát. Ha egy gyermek beteg lesz, akkor az édesanya nem fog cukorkát adni neki az antibiotikum helyett, csak azért, mert a gyógyszer keserű és milyen rossz az a gyereknek. Akkor is belediktálja, ha a gyermek foggal-körömmel ellenkezik, mert tudja, hogy arra van szüksége. Ekkor értettem meg, hogy noha a bűn kérdéséről néha nem könnyű a gyerekeknek beszélni, de ők nagyon is jól megértik. Tudják, miről van szó. Így nem hallgathatom el, mint ahogy azt sem, hogy Jézus életébe került a megváltásunk. Tökéletesen megértik, mit is jelent ez. A héten is tapasztaltuk, amikor többen Istent választották. Jó volt újra látni, hogyha Istennek engedelmeskedünk, akkor Ő képes olyan embereket is felhasználni, akikről nem is sejtjük. Szóval, nagyon jó dolog amikor Isten jár előttünk.

Chapman

Nagyon sokat jelentenek Steven Curtis Chapman dalai. Valahogy annyira meg tudnak szólalni... Tele vagyok kérdésekkel, elmondom Istennek, erre eszembe juttat egy Chapman dalt. Egyszer olvastam egy cikket, amiben arról beszélt, hogy nehéz élethelyzeteken megy keresztül és nem tud mást imádkozni, csak azt, hogy: "Uram, segítsd a hitemet." Mostanában én sem tudok szinte mást imádkozni. Ime a dal, ami eszembe jutott, ha tehetitek, hallgassátok meg...

(...)Be still and know that he is God
Be still and know he is our Father
Come rest your head upon his breast
Listen to the rhythm of his unfailing heart of love
Beating for His little ones
Calling each of us to come.