2008. március 28.

Tegnap délután...

alighogy megérkeztem az osztályra, valaki a gondozóból kiabált át, hogy: "Noémi". Egyik visszajáró betegünk volt, aki a múltkor eléggé elkanászosodott egy másik tizenévessel, de persze amikor hazamennek, akkor minden rosszcsontkodás meg van bocsátva. Szóval tiszta aranyos volt és nagyon jólesett, hogy képes volt az osztályra bekiabálni, meg persze utána jött érdeklődni is a hogylétem felől :)))
Gyógyulgatok ám és nagyon hálás voltam, hogy a főorvosnő kedden meghallgatott, mert sajna nagyon sok atípusos tüdőgyulladásos betegünk van mostanában és igencsak féltem, hogy tőlük szedtem össze valamit. De a gégém és a légcsövem beteg, de lassan teljesen rendbejön a hangom is és hálás vagyok, hogy megúszom a tavalyi három hetes kényszerpihenőt. Igaz, még borzasztóan köhögök, de remélem, hétvégén tudok eleget pihenni is. Jonának itt is üzenem (mert most nagyon-nagyon szigorú lett az én bátyám), hogy hordom ám a szájmaszkot. :)))
Ma a kolléganőim meglátogatták Petrát (akik szeretnék tudni, ki is ő, itt elolvashatják). Nagyon-nagyon jól van, a főorvosnő elkényezteti. Olyan jó, hogy valaki így gondoskodik róla. Készül transzplantációra, amiért nagyon izgulunk, de tehetjük a legjobb Kézbe, Aki gondoskodott egy Marisról (így hívja a főorvosnőt :))), és rajta keresztül igazi otthonról Petrának...

Nincsenek megjegyzések: