2008. március 14.

Jesse Irwin Overholtzer

egyszerű gyülekezeti tag volt, majd később lelkész lett, akire nagy hatást gyakorolt Spurgeon és Moody gondolatai, akik többek között azt is hirdették, hogy már a gyermekek is dönthetnek Isten mellett. Ő elég szkeptikusan állt ehhez a témához és elhatározta, hogy kipróbálja. Titokban, hogy a gyülekezetében ne tudjanak róla, olyan gyermekeknek mondta el az Örömhírt, akik eddig ezt sehol nem hallották. Legnagyobb megdöbbenésére, ezek a gyerekek elhitték, hogy Jézus, személyesen értük is vállalta a halált és hogy ezáltal kibékülhetnek Istennel. Kérte őket, hogy noha így döntöttek, senkinek ne beszéljenek erről. Azonban nem sokkal később, egy hölgy kopogtatott az ajtaján és arra kérte, hogy hadd ismerje meg ő is azt az Istent, aki a két lányát ennyire megváltoztatta. Overholtzer ekkor döbbent rá, hogy Isten azt a feladatot bízta rá, hogy a gyerekeknek beszéljen az örömhírről. Ekkor alapította meg barátai segítségével a Vasárnapi Iskolai Szövetséget (VISZ). Miután a környezetében végezte a feladatát, a környező államok gyermekei is a szívébe kerültek, így elkezdett olyan embereket megkeresni, akik támogatni tudják ezt a missziót. Életrajzában azt jegyezték föl, hogy Jeremiáshoz hasonlóan sírva imádkozott az ilyen alkalmakon annak az országnak a gyerekeiért, amit a térképen a mecénásnak mutatott. Amikor Oroszország került sorra, mégcsak álmodni sem mert arról, hogy az ottani gyerekekhez is eljut a jó hír. De eljutott. Ma már ott is számos helyen hallhatják a gyerekek, hogy lehet örök életük. Amikor 1955-ben meghalt, 51 országban folyt már a VISZ munka.
Megdöbbentett ez a történet, amikor ma hallottam. Overholtzer semmi mást nem tett, csak engedelmeskedett Istennek...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
kisvirag írta...

koszi, hogy leirtad! :)