2008. január 29.

Tele van...

az osztály mindenféle apróságokkal. A legnagyobb gyerekem mindössze 8 éves. Azt gondoltam, mikor átvettem az osztályt, hogy na, ő biztos aludni fog, erre 5 percenként jött mindenféle panaszkodással, így kénytelen voltam már bekeményíteni és az ágyába parancsolni. Szót is fogadott, aztán már alszik is, azelőtt meg csak azt hajtogatta, hogy neki aztán az az egy nem fog menni. Az egyik apróság meg azzal fogadott osztályátadáskor, hogy maradjunk csöndben, mert így nem hallja meg, mikor csöngetnek a szülei az ajtón. Hát, megkaptuk rendesen.
Szép kis izgalmas éjszakám van egyébként, az előbb valami pónilovacskákat szedegettem össze, amiket lelkes manók az ágyukból menesztettek, lesz ám itt hadd el hadd. És úgye ezután jön a java, amikor hajnalban majd ébresztenem kell őket. Erre tudom a legnehezebben rávenni magam, és minden lelkierőmet össze kell szednem a csöppségek ébresztéséhez, de sajna muszáj.
Lassan meg közeledik az a bizonyos holtpont, amikor elkezdem nagyon várni azt, hogy az óra 5:45-t mutasson és elregélhessem egy mozgalmas éjszaka történéseit...

u.i. egy gyereket sem ébresztettem: vagy maguktól ébredtek, vagy egymást ébresztették :)) ezután mindig előre leírom, hogy ébresztenem kell őket, hátha megúszom :)
- az egyik nagyon kereste az anyukáját, aki az anyaszállón aludt, megmutattam neki az ablakból, hogy hol alszik az anyukája és kértem, hogy hagyjuk aludni. Amikor visszavittem a szobába és kértem, hogy ő is aludjon még, kedvesen megkérdezte, hogy: "te is alszol?" "nem, én nem, vigyázni fogok rád, jó lesz?" "igen" (nagy megkönnyebbülés belül, hogy nincs üvöltés anyuka után és még rám is meri bízni magát :)))
- osztályátadás után a pótanyám (jobb szót nem találok rá, mert állandóan meglep valami finomsággal azzal a címszóval, hogy anyukám nagyon messze van és legalább ő hadd...) a kezembe nyomott valami süteményfélét. Csak itthon láttam, hogy nem is akármit. Keksztekercset. Komolyan nem értem, hogy Isten hogy-hogy ad ennyi ajándékot az életemben. Totál nem érdemlem meg. Ha jól tudom, ezt hívják kegyelemnek...

1 megjegyzés:

Hannah írta...

Örülök, hogy hatott a C-vitamin, és végül csak elcsendesedtek a gyerkőcök.
A keksztekercsről meg csak annyit, hogy: "Te mázlista"... :)
Remélem a mai éjszaka is jó lesz küldöm az álomport!