2008. január 21.

Lassan...

kipróbálom magam az összes lehetséges verzióban a kórházban. Most éppen a sürgősségi betegfogadóban várom a betegeket. Végülis szeretem a kihívásokat. Remélem, nemcsak én állítom ezt magamról, hanem szembetünő az életemben.
Azon gondolkodtam egyébként, hogy nagy kihívások az emberi kapcsolatok. Jó lenne, ha nekünk is lenne olyan valami, mint a növényeknek, az a bizonyos elválasztó réteg, és olyan szépen, szabadon elengedni a múltat és várni a jövőt. Közben meg megélni a jelent. Mert a jelen is tele s tele van igazi meglepetésekkel és kihívásokkal. Mint a mai nap is.
... és mindazt ami velünk történik, Isten tenyerén élhetjük meg. Még mindig a legjobb helyen. Otthon.

Nincsenek megjegyzések: