Tudom, hogy már néhányszor mondtam, de ma ismét mondom, hogy Isten ért hozzánk! Mostanában nagyon szeretném megérteni Őt. Jelenlegi helyzetemet kilátástalannak élem meg. Elég sokat tépelődöm, meg harcolok, és néha úgy érzem: erőm végére értem.
A tegnap este elég kétségbeesetten mondtam Istennek, hogy úgy szeretném, ha szólna hozzám a mai nap. Megtette...
"...hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben..." (2Kor.1,9)
"Pál kilátástalan helyzetben volt. Úgy tűnt, nincs esélye a túlélésre. Te is ebben vagy ma? Ha igen, ne add fel! Ami az út végének tűnt, valójában a kezdete volt a Pál életébe özönlő isteni erő és kegyelem új, természetfölötti áradatának. Ezért mondta, hogy mindezeken keresztül tanulta meg, hogy ne önmagában bízzon, hanem Istenben, "aki feltámasztja a halottakat". Gondold meg: nem akkor lép-e Isten ereje működésbe életedben a leginkább, amikor reményeid szertefoszlanak, és nincs kihez fordulnod?
Mindaddig, amíg van egy szerető Mennyei Atyád, akihez fordulhatsz, amíg az Úr szavára alapozhatsz, amíg van hited, amellyel működésbe hozhatod az Ő ígéretét, van okod az örömre. Van jövőd! Ezért fordulj ma hittel és ne kétségekkel Mennyei Atyádhoz. Akard, hogy erejét a te érdekedben használja, azután pedig figyeld meg, ahogy kilátástalan helyzetedet a visszájára fordítja. Miért? Mert most elkezdtél bízni Abban, Aki valóban képes tenni valamit a dolog érdekében!"
(B. Gass: Mai ige)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése