2008. január 8.

Nem tudom,

ki lehetett a tettes a tegnap este (drága barátnőm erősen tagadott), de mindössze 5 perc alatt az ajtómra került egy levél. Gondolhattam volna mondjuk a fentiekre is, néha ők is megviccelnek, de a levél tartalma és jellege miatt elvetettem ezt a gondolatot. Nem beszélve arról, hogy enyhén szólva kicsit ismerős volt az író stílusa. Legszívesebben beilleszteném a levél tartalmát, mert a humora meg a tartalma miatt igencsak szép napot szereznék mindnyájatoknak. Na, de csak összefoglalom.
Már az elején kiderül, hogy pár barátomnak szeretne besegíteni, akik egy meglepetés partit készülnek nekem szervezni szombatra, ámbár megtudták, hogy éppen Bodrogra készülök. (Milyen jó szimatjuk van, tényleg ezt tervezem). Aztán a Magyar Értelmező Kéziszótár definíciója következett, miszerint kik is a BARÁTOK. Tudjátok: ők azok, "akiket kölcsönös bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk". Na, persze egyből magamba szálltam, hogy illik-e rám ez a meghatározás. (Majd készítek egy kérdőívet). Aztán benne van C.S. Lewis gondolata a barátokról, meg Simon András gondolata is a szeretet elfogadásáról meg adásáról. Persze nagyon jól ismer a levél írója, mert azt a gondolatát emeli ki, hogy a szeretetet elfogadni nem kevésbé fontos, mint adni. (Nekem ez nehezebben megy, le is írom ide, emlékeztetőnek). "Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni. Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében." Aztán meg 5 pontban fel van sorolva, hogy milyen variációk is lehetségesek a hétvégére, még bodrogi buszjáratokkal is megfűszerezve, szóval a barna hajú angyal (a bevallása szerint, ámbár a Kéziszótár meghatározása szerint szőkék szoktak lenni), minden eshetőségre felkészült. Na, szóval törhetem a fejem, hogy is oldjam meg bölcsen a hétvégémet, mert a pénteki Grace és Glóriát nem szeretném kihagyni, szombaton Bodrogra terveztem menni, de délutánra meglepnének a barátaim (el ne áruljátok nekik, hogy már tudom, azt viszont nem, hogy kik is, mert azért vannak bőven, szóval azért IGAZÁN meg fogok lepődni, meg ilyenek).
Na, mennem kell válaszolni, azt, hogy milyen címre kell küldenem azért leírom :))) :
"Pécs, Avar u. 18., 989362947 (sose tudom az írányítószámot)
Bejárattól jobbra az első szoba. Postaláda nincs. Kérjük a levelet az ajtó üvegablakára ragasztani (lehetőleg nem technokollal)"

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Vagy az angyalka volt béna, vagy te nem tudsz olvasni kedves...a levél alján nem volt valami olyan, hogy a barátaidnak egy szót se!? Vagy ez a te értelmezésedben azt jelenti, hogy kitárgyalom az ügyet a világhálón? Ja bocccccs! Te! A Timesban nem akarnád megjelentetni? Tudod, csak a biztonság kedvéért....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Noémi-Ruth írta...

Már megjelent a Times reggeli számában :P

Névtelen írta...

Az lehetetlen. A Times főszerkesztője is én vagyok:)
Na jó munkát! Kitartás:)