"...te tartod kezedben sorsomat..." (Zsolt.16,5)
Egyik kedvenc igeversem jutott most eszembe, így munkakezdéskor. Mi másra is számíthat az ember, ha minden bizonytalan, ha nem a Pásztorára, aki csak arra kér, hogy kövessük és legyünk érzékenyek a hangjára. Mert ott van. Ismeri az életünk. Számontart. Tenyerén hordoz.
Amikor útra készülünk, végiggondoljuk, hogy mi mindent is kell becsomagolnunk. Szükségünk lesz-e meleg ruhára, könyvre vagy éppen zenére. Amikor Isten rám gondol, talán a következőket is "becsomagolja" az életembe: türelem, remény, bátorság, továbblépés, félelmekkel való szembenézés, és még ki tudja, hogy miket. Elég is, ha Ő tudja, hisz felvállalt, a tenyerén élek. Nem történhet semmi velem az Ő tudtán kívül.
Ráadásul a zsoltár záróakordjaként még arról is biztosít, hogy megismerteti velem az élet útját. Van-e ennél biztosabb hely?
2 megjegyzés:
Isten már becsomagolta :) Néha pont kicsomagolni nehéz, vagy felfogni, hogy mi van a csomagban... Az egyik ajándék törékeny, a másik alíg észrevehető, olyan pici a nagy csomagban, vagy épp másnak tűnik, mint ami valójában, vagy épp bosszantóan csúnyán néz ki, amikor épp, hogy gyönyörű, és sokra meg az ember csak azt mondja, hogy dehisz ilyet nem is kértem (és általában utána csak vigyorog:)).
De jóóóó, köszi!!!
Jó párszor vigyorogtam már Isten ajándékain :))
Megjegyzés küldése