Nem írogattam...

... mostanában a kedves gyerkőcökről akik a héten megfényesítették a napjaimat. Pedig vannak ám bőven. Egész picik is mostmár és a megszokott korosztály. Voltak ám kemény harcok visszatérő fiúcskákkal, akik nagyon rafináltan tudnak a háttérben felforgatni egy csendes kórtermet, aztán meg bűnbánó könnyeket potyogtatni, szóval igazán nem unatkozunk délutánonként.
Egyik este volt egy nagyon megható esemény. Egyik anyuka meghallotta a beszélgetésünket a gyógyszerhiányra vonatkozóan (már nem kérhetünk, mert elhasználtuk a keretet, nagyon durva, de sajna ez a helyzet), este elment a gyógyszertárba és bevásárolt. Amikor a kezembe adta, majdnem elsírtam magam...
Ma is vannak angyalok...

S. C. Chapmannek van egy gyönyörű dala, amit sajna nem találtam meg a Youtube-on, pedig most nagyon szerettem volna elküldeni nektek. A szövegét azért berakom, bocsánat, hogy nem fordítom le. Ne felejtsétek el, hogy bármi ér Isten tud róla.

"I can see the tears filling Your eyes

And I know where they're coming from

They're coming from a heart that's broken in two

By what you don't see

The person in the mirror

Doesn't look like the magazine

Oh, but when I look at you it's clear to me that...

I can see the fingerprints of God

When I look at you

I can see the fingerprints of God

And I know it's true

You're a masterpiece

That all creation quietly applauds

And you're covered with the fingerprints of God

Never has there been and never again

Will there be another you

Fashioned by God's hand

And perfectly planned

To be just who you are

And what He's been creating

Since the first beat of your heart

Is a living breathing priceless work of art and...

Just look at you

You're a wonder in the making

Oh, and God's not through, no

In fact, He's just getting started and ..."

Gergő jóvoltából megvan így is a dal.
Köszönöm szépen!