2008. január 12.

Biztonság

Szeretem a biztonságot. A valahova való tartozást. Ha meginog valahol, akkor hajlamos vagyok kétségbeesni. Már írtam arról, hogy van néhány reserved helyem: Isten szívében, a kapcsolataimban, otthon. Ám Isten is arra kér, hogy legyen a szívünkben egy, csakis számára fentartott hely. Ami csakis az Övé. Mindaddig, amíg emberekkel vagy más biztonsági forrásokkal próbáljuk felcserélni, nem leszünk biztonságban. Olyan ez, mint a puzzle: egy darab csakis a megfelelő helyre illeszkedik. Amint az Egyetlen Biztonság a helyére kerül, minden más is megtalálja a helyét. Mi sem bizonyítja jobban, mint a 139.zsoltár. Ott vagyok Isten tenyerén. Soha nem eshetem mélyebbre, mint az Ő hatalmas és erős kezébe. Nem éri meg másnak adni az Ő helyét. "Mily drágák nekem szándékaid Istenem, számolgatom, de több a homokszemnél és a végén is csak nálad vagyok..."

Isten most kidobott a fészekből. Meg tudom érteni, milyen az, amikor a sas szülők összefognak és a fészek biztonságából a perem szélére vezetik a fiókákat. Tudom, mi zajlik le a fiókákban: mit tesz velem anya? apa sem áll mellettem? elüldöznek a biztonságot adó fészekből? - és már a levegőben vannak... Nem tehetnek mást, csak próbálgatni a szárnyaikat. Aztán egyszercsak repülnek... Repülnek... Egyre feljebb és feljebb. "Wowww, hisz apa és anya a legjobbat tették velem! Repülök! Repülök!"

Próbálgatom a szárnyaimat... Nemsokára repülni fogok, egyre feljebb és feljebb...

3 megjegyzés:

ger írta...

Puzzle :) Ne érts félre, tetszik a példád. Csak nekem máshogy jutott eszembe, gondoltam leírom.

Nagyon nem kirakóztam, de van egy sejtésem, hogy egy 500 daraboshoz azért elő kell venni egy szép sima táblát. Fontosak az alapok. Aztán kell hozzá fény, egy kis gyertya is elég néha, hogy egy-egy darab a helyére kerüljön, de a nagyobb egyforma színű részeket csak igazi világosságban lehet kirakni. Aki pedig "játsza a játékot", annak a keze nem izzad, nem remeg, és bölcs és Igaz.

Az egyetemi éveid kezdete is ilyen nagy és nehezen kirakható rész lehetett, amihez kellő világosságot és hitet kaptál, és utána Te magad is csodálkozhattál, hogy ennél jobb nem is létezhet, főleg nem ennyire valószínűtlennek és elképzelhetetlennek tűnő módon, mert ilyen egy csoda. Te is pontosan ezt írtad: "Én meg csak ámultam, hogy Isten minden álmomat felülmúlta.". Ennél jóval rosszabb definíciója van a csodára az Értelmezőnek :) Bennem most ez van, és még ezen felül az, hogy odafenn hogyan örülhetnek a Te örömödnek, amikor Te ennyire örülsz egy csodának ? És idelenn még mennyien fognak örülni a csoda következményeinek ?

Névtelen írta...

kedves ruth,
olvasom az írásaidat, és elszomorít, hogy mit művelnek magyarországon az egészségügyben. Itt ro.-ban mi már megszoktunk sokmindent, de reméljük, hogy nálatok minden jóra fordul.
A szárnyaidnak is Isten adjon erőt a repüléshez. kissné judit, sepsiszenrgyörgy.

Noémi-Ruth írta...

Ger: mire gondoltál az utolsó kérdéseddel? Köszönöm egyébként amit írtál kicsit más megvilágításban. Szubjektív sokminden benne, így a csoda definíciója is. Az tény, hogy Isten terve, gondolata nem az én gondolatom, sokkal magasabb síkon fut. Most az imádatom nem azt jelenti, hogy minden rendben, egyszerűen csak szeretnék Isten szívébe bepillantani...

Judit!
Nagyon megtisztelő számomra, hogy olvasod az írásaim. Valóban nehéz helyzetben van az egészségügy és akik ebben dolgozunk, sajna nagyon sok szomorúságot látunk. De ezt ide nem írhatom le. Isten megenged dolgokat...