Na, hát vannak olyan emberi kapcsolatok, amelyekben otthon lehetünk, nem kell félnünk, meg ilyenek. Önmagunk lehetünk. Védve mindentől és mindenkitől. Valahogy olyan, mint ahogy Isten mondja a 91. zsoltárban: "tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége." Sőt, a 27. zsoltárban még arról is biztosít, hogy "ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem". Aztán meg arról is, hogy mindent tud, ami velünk történik: "Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt (Ézs.26,12). Azt is felvállalja, hogy a tehetetlenségünket is megoszthatjuk Vele: "nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk" (2 Krón.20,12). És mivelhogy Ő maga a szeretet és jóság, számontartja a félelmeinket, sőt arról biztosít, hogy: "ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiszorít belőlünk". (1Ján. 4,18)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése