... az ég alja, hogy na. Narancs és sárga színben pompázik, de most nem árulom el, hogy melyik gáznak köszönhetően :)), találjátok ki. Márcsak ezért érdemes volt felkelni, de méginkább azért, mert ügyelek. Izgalmas napom lesz előreláthatólag, mert mind csöppek vannak az osztályon. A legnagyobb 5 éves, ő a legkisebbel van egy szobában. Na, ők külön történet. Múlt este már lefeküdtek aludni és csak a kinti fények mellett vettük észre, hogy Ilcsi, a picike nagyon dolgozik valamit. Hát, igen, a tálcájáról az ágyába kerültek a finomságok, tudjátok, kifejezetten nővér-bosszantásra. Na, éppen dorgáltuk volna 1000-el, hogy enyje-benyje, amikor a mutató újját a szája elé rakta, figyelmeztetve minket, hogy Gergő már alszik és maradjunk csöndben. Na, ennyi is volt a nagy fegyelmezés... Azt már meg sem merem említeni, hogy van, akit képtelenség berakni az ágyába, csak nagyon mély álomban, mert egyébként olyan hiszti van, hogy zeng a ház. Ezt még egyikünknek sem sikerült túlélnie az osztályon, úgyhogy Bogi úgy vesz részt az osztály életében, hogy állandóan nyitva van a kórterem ajtaja, ő meg jobb esetben ott ül egy kisszéken, de általában követ bennünket, főleg azzal a kérdéssel, hogy: "hova mész?" Múlt nap állandóan kiabálta, hogy "Noé", az egész nevem nem ment, aztán estére meg azt találta ki, hogy "Noika". Kb. úgy hangzott, mint mikor drága apukám hív mert valami nagy-nagy meglepetése van. Aztán meg úgye itt van Rami is, akinek meg mesélni kell, mert egy nővér azért van, meg neki nővér ölelés is kell, meg csak úgy ücsörgés nővérke mellett, szóval, nem tudom, hogy is kezdjem el az osztódást, hogy minden gyermek kívánságának megfeleljek.
Tény, hogy unatkozni végképp nem fogok, igaz, fogalmam sincs, mit is jelent ez a szó. Jómagam nem ismerem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése