Pelicano

A Pelicano hajóra nem szívesen szállnék föl. 1986 óta a tengerek vándora. Senki sem akarja befogadni, így csak szeli és szeli a hullámokat. Nincs különösebben semmi baj vele, azon kívül, hogy semmi más, csak szemét van a fedélzetén. Philadelphia hosszú nyarának hulladékával. Ekkor sztrájkoltak az utcaseprők, s néhány szemes üzletember azt gondolta, hogy ha elszállítja, akkor jól meggazdagszik belőle. A hulladékot elégették, és a hamut behordták a hajó gyomrába. De senki sem fogadja be. Ki akar esetleg mérgező szemetet?
Szeméttel tele nehéz barátot találni. Nehéz szabadnak lenni. Az élet viszont gondoskodik arról, hogy fedélzetünkre gyűjse a szemetet. Haragot, neheztelést, kétségbeesést, megbántottságot és még sorolhatnánk. Családunkban szomorúság van. A szülők nem értik meg egymást sem, nemhogy a gyerekeket. A barátok becsapnak, elfordulnak. Halmozódik a szemét.
A szemét megteszi a magáét. Megrontja a kapcsolatainkat. Már nem tudunk szeretettel nézni a szerettünkre, barátunkra. Már csak a haragnak van helye. No meg a neheztelésnek.
Ha hagyjuk a szemetet a fedélzetre kerülni, az emberek meg fogják érezni a szagát. A Pelicanó esetén is az első lapáttal kezdődtek a bajok. Már azt is el kellett volna utasítani. Mint ahogy el kellene már az első gondolatot utasítani, ha elindulna valami haragféle a szívünkben.
Ejtsd foglyul a gondolataidat és engedj el minden szemetet, ami megmérgezi emberi kapcsolataidat.