hová tűntek az elmúlt napok, de rendesen ködbe vesztek. Kicsit a túlélésről szóltak, már ami a meleget illeti, mert nehezen viselem, de valahol olvastam néhány gondolatot, ti. "soha ne panaszkodj még az időjárás miatt sem", azóta mindig eszembe jut valahányszor esetleg úgy hangozna el a számból, hogy az panasz lenne, így marad csakis a ténymegállapítás.
Ugyanakkor bőven tele voltak meglepetésekkel is ezek a napok. Szerdán végre átköltöztünk a csapatunkhoz, így egy kupacban vagyunk és nem szétszórva. Kicsit szomorkodtunk, hogy kisebb az íróasztalunk, mint ahol dolgoztunk, erre a két fiúnk fogta magát és késő estig ott maradt és kicserélte az íróasztalainkat. No, ehhez előbb szét kellett szedniük a gépeket, telefonokat, aztán meg persze összerakni, de megtették. Számomra ez hihetetlen nagy ajándék volt.
Még mindig a hazai pályázatokon dolgozom egyébként és rengeteg diákunk is van, akik segítenek a munkában. Elvállaltam, hogy köztük leszek felügyelőnek, így mától nagy szigor volt ám :). És még mekkora lesz jövő héttől, amikor már én sem szaladhatok az okosabbakhoz, hanem nekem kell minden kérdésükre választ adnom. Na, nem úszom meg a kihívásokat :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése