Állítólag tiszta sokoldalúak leszünk, mármint a kis 5-ös fogat (ötön kezdtünk egyszerre dolgozni a munkahelyemen, és így emlegetnek néha bennünket a nagyok :)) ). Szóval ma pl. hazai pályázatokon dolgoztunk, mert hozzájuk több, mint tízezer érkezett a héten és nem győzik. Így ma újabb programot tanulgattunk, merthogy ugyebár ők teljesen mást használnak, mint mi az uniós pályázatoknál. Azt hittem, hogy értem, meg menni fog, erre annyi kivétellel szembesültünk, hogy végül kértük, hogy valaki csatlakozzon már hozzánk, hogy ne kelljen 2 percenként telefonálnunk a kedvezményezettek ügyében. Mától meg persze azt is várjuk, hogy végre a mi célcsoportunk is postázza a pályázatokat. Kivülállóként olyan egyszerűnek tűnnek ezek a dolgok, én legalábbis nagyon naív voltam ilyen téren, így amikor szembesülök a folyamatokkal csak nézek ki a fejemből.
Azt azért jó tudni, hogy mindig van kitől kérdezni, okosodni.
Reggel, ha nem esik az eső tekerek egy nagyot Leányfaluig, aztán meg teljesen ismeretlenül belecsöppenek egy csapatba. Mintha nem volna elég kihívás a szürke hétköznapok... Ráadásul az emberi kapcsolatok aztán bőven adnak fejtörést, na, de azért is elmegyek, állítólag kedves népek lesznek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése