2009. július 15.

Éppen a postámat...

szedegettem ki a lépcsőházban, amikor egy kedves gyerekhang köszönt rám. Nem más volt, mint a kis szőke herceg, aki eddig mindössze annyit kommunikált velem, hogy a függőfolyosó ajtajánál kidugta a fejét, amikor éppen lépcsőztem, köszönt és gyorsan be is szaladt. Na, de ma történetesen szóba is állt velem. Márknak hívják és tényleg igazi kis szőke herceg, göndör fürtökkel.
A mai számlabogarászások után igazán nagy felüdülés volt, hogy valaki ilyen szeretettel fogadott az otthon közelében.

Nincsenek megjegyzések: