2009. július 6.

"Ha nincs igazán...

mondanivalód, akkor inkább ne mondj semmit" - mondogatom itt magamnak, aztán mégis tollat ragadok, akarom mondani billentyűzetet. Motoszkál bennem a hétvége is, persze. Sokmindent tanított Isten és ez jóóó. És hihetetlen, hogy ismét felszabadított néhány dologban, amiben görcsös voltam. Éssssssssssss naaaaaaagyon élveztem a körtáncokat és Zs. jóvoltából kicsit a páros táncban is lépegethettem. Volt lehetőség az ökumené gyakorlásában, és jó volt konstatálni, hogy egy a célunk és fölösleges a részletekbe elveszni, ha a legfontosabb helyére került az életünkben.

És jó dolog, hogy ma a munkahelyemen a kis tizenvalahány fős csoportunk együtt reggelizett, és még ebédelt is, mert bőségesen maradt a reggeliből. Na, a padlizsánkrém elsöprő sikert aratott, legközelebb is ezt viszek (mármint remélem, még bőségesen lesz közös reggelizés és beszélgetés). Nagyon hálás vagyok ezért a kis csapatért, eszméletlen jó dolog, ha teljes nyugalommal és biztonsággal mehet az ember nap, mint a nap a munkahelyére.
Ja, és ma végre megérkezett az első TÁMOP 2.3.3. pályázat :)))). Ünnepeltünk :))).

Nincsenek megjegyzések: