de azért legjobb itthon. Na, megjöttem :)). Hihetetlen hétvégém volt: csodálatos emberek, csend, béke, Isten jelenléte, ismeretlenek és mégis ismerősek, eddig idegenek, mostantól testvérek, akikkel egy a cél...
Péntek reggel szomorúan vettem tudomásul, hogy a Duna még mindig nagyon ki van áradva, a Római part még le volt zárva, így elég nehéz volt, hogy az országúton kellett bicikliznem. Néhány útközbeni élmény azért próbált kárpótolni, alig bírtam betelni a természet szépségeivel. Bármilyen lassan is haladtam, azért sikerült ebédre odaérnem, így már kezdhettem is a beilleszkedést ismeretlen emberek közé, merthogy magamnak kikötöttem, hogy azért sem ülök a néhány ismert személy asztalához (azért jó volt a közelben tudni őket, kevésbé éreztem magam elveszettnek). Aztán már sodort is magával a közösség, a tartalmas beszélgetések.
Majd még bővebben írkálok a hétvégéről, de azt most gyorsan le szerettem volna írni, hogy hihetetlen, de két nap alatt a Duna annyira visszavánszorgott a medrébe, hogy ma már a Római parton kerekeztem haza és igazából el sem akartam hinni azok után, amit pénteken láttam. Csodás élmény volt megtapasztalni ezt is, meg azt is, hogy akkor kezdett el esni az eső, amikor már az Andrássy úton jártam, így hazafelé is tele volt az út minden széppel és jóval :)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése