hogy a múlt héten kaptam egy kedves meghívást, miszerint csatlakozzam a gyüliből a vecsési csoporthoz, akik Balatonszemesre készültek, és mialatt közösségépítő alkalmaik lesznek, őrködjek a gyerekekre. Szépen átszerveztem a hétvégémet és persze velük tartottam. Érdekes volt a felállás: 1-től 8 évesig élvezhettem a társaságukat. Nos, mindenkit megnyugtatok: NEM unatkoztam.
Aztán meglátogattam Mamiékat, már nagyon régen láttam őket és olyan jó volt találkozni és beszélgetni egy kicsit. Jó látni Isten áldását az életükön.
Hazaérve azért megfogalmaztam magamnak, hogy hihetetlen nagy felelősség szülőnek lenni, meg nem tudom, hogy fel lehet-e egyáltalán erre készülni, max. mindennap imádkozni, hogy az ember egy kicsikét jól csinálja. Azt mondják, hogy a jó szülők gyökereket és szárnyakat adnak...
Azért reménykedem, hogy egyszer, valami csoda folytán én is lehetek. Na, csak álmodozom, ne is figyeljetek rám...
2 megjegyzés:
Jaj de jóóó, voltál Szemesen, találkoztál Mamimmal!!! :))
Meg a vecsési csapatból is ismerek néhány embert. Értékes emberek...
Ha lesz egy kis luk a naptáradban, mi is szeretettel várunk. :))
Jaja, találkoztam ám :)))
A vecsési csapatból meg Szögedi Attilával és Tamarával beszélgettem egy jót, tényleg nagyon értékesek ők is.
Köszönöm a meghívást, próbálok lyukat varázsolni a naptáramba :DDD
Megjegyzés küldése