Évek óta béna volt. Nehéz volt neki és a barátainak is. Sok segítséget kapott, de a tehetetlensége megmaradt. Bármit is szeretett volna tenni, a bénasága minden percben emlékeztette arra, hogy lehetetlen. Egyszer aztán hallottak Jézusról, akinek még a tehetetlenség sem volt akadály. Ő maga képtelen volt felkelni, de ott voltak a barátai. Ágyával együtt vitték. A sokaság sem rémísztette meg őket, sőt... a tető sem. Megbontották és Jézus elé engedték a barátjukat. Hitükért pedig egy teljesen új embert kaptak...
Ha más ember terhét veszem magamra, nehéznek fogom találni. A béna embernek négy emberre volt szüksége, hogy Jézushoz vigyék. Egyedül jómagam sem bírkózom meg mások terhével, hisz Jézus arra kér, hogy még a magamét is adjam át neki.
Ha más ember terhét magamra veszem, nem dobhatom el. Kitartóan és elkötelezetten kell mellette lennem.
Ha nem működik, amivel próbálkozom, bontsam meg a tetőt. Isten vezetésére és bölcsességére mindig számíthatok.
Hozzam hittel Isten elé. "Jézus látva a hitüket, így szólt a bénához: ...kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" (Márk 2:5,11) Lehet, hogy akiért imádkozom, annak kicsi, vagy egyáltalán nincs is hite, de Isten értékelni fogja a hitemet! Nyugodtan átadhatom neki az embereimet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése