2008. november 27.

Minden más...

szemszöget kap, ha az ember lánya néhány levelet vállal áttanulmányozásra, nehéz sorsban élő emberekről. Tudjátok, hogy egyik jelszóm az, hogy "soha ne hasonlítsd össze sorsodat másokéval". Nos, igen, teljesen igaz akkor, ha a szomszéd zöldebb fűjét nézzük. De mi van akkor, ha szembesülünk olyan élethelyzetekkel, mint több gyermekes család, munkanélküli szülőkkel, 13 éve ápolt, ágyhoz kötött gyermekkel, ha azért fordulnak hozzánk segítségért, mert képtelenek megvenni a fát, télire és még sorolhatnám... Szóval közel jártam a síráshoz, amikor elolvastam, milyen körülmények közt is élnek emberek. Na, ha ezekhez mérem az életem, máris az én portálom zöldebb. És így csakis hálát tudok adni: a mindennapi kenyérért, a fűtésért, hogy van munkahelyem, nem kell az utcán élnem, és élvezhetem Istennek mindennapi gondoskodását. Mennyire nem egyértelmű dolgok, hanem Isten kegyelme...
"...hogy én, a semmi, tegezhetem a Mindent,
és Atyának szólíthatom és szerethetem,
és kéréseket gügyöghetek Hozzá:
add meg a mindennapi kenyeret..."
(Sík Sándor - Imádság a hegyen)

2 megjegyzés:

Hannah írta...

Tisztára mint a nagyim, úgy gondolkodsz :). És én már nem tudok igazán így mert mindig felfedezem a hátteret... De az igaz, hogy a helyzet hálára indit.

Noémi-Ruth írta...

Igen, tudom, hogy sokan maguknak köszönhetik a helyzetüket. Elfelejtettem leírni, hogy ezekről a családokról mások írtak: szomszédok, barátok, ismerősök. Valószínű, hogy ezeknek a családoknak fogalmuk sincs, hogy valaki felkeresett minket. Tudod, akkor fakadtam majdnem sírva, amikor azt olvastam az egyik családról, hogy noha nagy szegénységben élnek, de mindig gondolnak másokra. Persze nehéz belelátni mások életébe és te sokat mesélhetnél a másik oldalról.
Egyébként ma megint felhívott önkényesen a telefonod (úgy látszik, a maga útját járja :D)