2008. május 4.

Ma elbúcsúztam...

a kis gyülimtől, ahol otthon voltam, és ahol visszavárnak. Amikor csatlakoztam hozzájuk, tudtam, hogy különleges ajándékot kapok: szerető, egymást tisztelő és egymásra odafigyelő embereket. Azt gondolom, az életben ezek az igazi kincsek, ha olyan kapcsolatokat kapunk, ahol önmagunk lehetünk mindenféle álca és bizonyítási kényszer nélkül. A szívem jelentős részét itthagytam.
Most megnémultam. Hadd beszéljen inkább Reményik verse...

"Ha menni kell, magammal sokat vinnék.
Az egész édes, megszokott világot.
Rámástul sok, sok kedves drága képet
és egy pár szál préselt virágot.
Vinnék sok írást, magamét, meg másét
sok holt betűbe zárt eleven lelket
s hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
megüzenném a hulló leveleknek.

Vinném az erdőt, hol örökké jártam
hintám, amelyen legelőször szálltam
a keszkenőm, mivel rossz másba sírni
a tollam, mert nem tudok mással írni.
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
az utca kövét küszöbünk előtt!

Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
gyötrődő lelkem alagútjain.
Olvasgatnám az ablakok sorát
simogatnám a fecskefészkeket
s magamba színék minden verkliszót
mint bűbájos, mennyei éneket...

Utánam honvággyal tekintenének
az ajtók mind, és mind a pitvarok
szeretnék mindent, mindent magammal vinni
és mindent itt hagyok."

(Reményik Sándor: A menekülő)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sajnálom Nonókám, hogy nehéz eljönnöd. Én sokszor (17-szer) költöztem eddig életemben, szóval megértelek.
Sokan várunk viszont itt téged (csak a mi családunkban négyen!), és örülünk, hogy a közelünkben leszel.

Csárli írta...

Szia!
Baja mellett élek, csak egy kiránduló kedvű kis csapattal fölkerekedtünk csütörtökön... Nagyon szép volt, nagyon szeretem a természetet.
Te hol voltál Svájcban? Csak azért kérdem, mert én is dolgoztam kint egy évet, Bibersteinban, egy missziós társaságnál. Valahogy egyébként ismerősnek talállak, de lehet, hogy inkább lelkileg érezlek az írásaid alapján "lelki rokonnak". Üdv, Judit

Noémi-Ruth írta...

Aztaaaa, én is Bibersteinben voltam, de nyaralóként. Akkor ezek szerint ismered az ottani vezetőket, pl. Abigélt. Ő a barátnőm nővére és a családjával voltam kint. Különleges hét volt, azért írtam azt, hogy vágyom vissza, mert szeretnék majd még menni Svájcba, nagyon tetszik az ország és az emberek mentalitása.
Köszönöm a "lelki rokonságot", jó dolog tapasztalni :)))

Noémi-Ruth írta...

Katinak: köszönöm drága nővérkém :)), ez nagyon sokat jelent, hogy vártok.
Puszi nektek!