2008. május 1.

Igazából...

nem is tudom, miről is írhatnék. Vegyes gondolatokkal és érzésekkel jöttem vissza Pécsre. Jó volt a családommal együtt lenni. Tegnap az örömbe sajnos szomorúság is vegyült, Tibi tesómnak volt egy balesete az autónkkal. Bevallom, eléggé nehezteltem rá, hogy miért nem óvatosabb, apa persze ezt a helyzetet is teljesen bölcsen kezelte és azért adott hálát, hogy Tibinek semmi baja és nem kell kórházban lennie meg minden, hanem készülhet a nyelvvizsgára, írhatja a diplomamunkáját meg tanulhat az államvizsgára. Hát, igen, van mit tanulnom az én drága apukámtól, aki mindenért hálás és egyszerűen Istennel éli az életét. Remélem, Isten meghallgatja az imáit, amit értünk mond, bevallása szerint egy nap nemcsak egyszer.
Na, hát most csak ilyen gondolatok vannak bennem a nagy fejfájás közepette és végre ideje nekiállnom dobozolni, mert nagy pánikolás lesz ez állapot vége, ha nem teszek valamit az ügy érdekében...

1 megjegyzés:

Hannah írta...

na hát az utolsó mondat ijesztő.Na nem mindha a barátságunk félteném, mert kölcsönbe kaptunk mi téged és most mész másokhoz :)De maga a tény még is az, és hírtelen be villantak a saját dobozolos (kb. 6-7db) élményeim meg a hozzájuk kapcsolódó érzelmek. Na úgy érzem apukád hozzá állása itt nagyon el kellne!