2008. május 22.

A hét margójára

Az egész úgy indult, hogy már hétfőn azt kellett magamnak mondanom, hogy: "Noémi, vagy megszokod, vagy megszöksz" és mivelhogy inkább szokós vagyok, mint szökős, így maradtam.
A keddi napom csodásan indult, mert reggel 8-kor mentem énekelni és gitározni egy nagyon beteg kislánynak, akinek meglepetést szereztünk szülinapjára (én voltam a meglepi, ilyen sem volt még), aztán már a munkahelyemen is másképp zajlott a nap, talán ennek is köszönhetően, mert mintha már nem lettek volna olyan magas tornyok. Különben is azt írja Horváth István, hogy "amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni". Azért az még nem jutott eszembe, hogy élek azzal a lehetőséggel, amit Pécsen az ápolási igazgató felajánlott, miszerint, ha nagyon nem tetszene az új munkám, akkor szeretettel visszavár. Üzenem neki, hogy nem arról van szó, hogy nem tetszik, csak az információk sokasága néha elborít és én csak úgy kukucskálok ki alóluk. Próbálok mindent megtanulni, meg minden.
Az új munkám nincs tele olyan élményekkel, mint anno a kórházban, így most elég nagy gondban vagyok, hogy maradjon-e a blog vagy sem, mert a mostani munkám más jellegű és nem is írhatok úgy róla, mint anno a gyerekekkel való élményeimről.
Nos, nem tudom, mi légyen, de én most elmegyek és végre veszek néhány bútort a szobámba, mert arra még nem volt lehetőségem...
Ja: aki olvas és szeretne egy nagyon jó gyermeknapos hétvégét, az jöjjön el a Városligetbe, mert nagyon jó lesz. Hogy mi várható, azt itt olvashatjátok: http://www.gyermekmento.hu/gyermeknap/
Mindenkinek nagyon szép hétvégét! (így előre is, mert holnap a Heim Pál kórházban leszek, így írni nem tudok...)

5 megjegyzés:

márta írta...

Én megoldom a nagy gondodat:) : persze, hogy maradjon a blog, legfeljebb nem írsz a munkádról, és minket amúgy is nem annyira a munkás, hanem Te érdekelsz. És ne add fel, mert közhely, de igaz: minden kezdet nehéz. Sok erőt neked!

kisvirag írta...

maradjon, maradjon, maradjon! :) a blog marmint :)
en nagyon szivesen olvaslak, barmirol irsz. tenyleg :)

Névtelen írta...

Egyetértek az előttem szólókkal!!!
Legalább lesz több lehetőséged magadról írni.
Nekem nagy bátorítás olvasni téged.

(Máté üzeni, hogy szeret és vár téged! :))

Noémi-Ruth írta...

Nagyon drágák vagytok, köszönöm a visszajelzéseiteket, most mindegyik kincset ér számomra...

Hannah írta...

Mi ez a maradjon-e a blog téma??? Eddig sem a kórházról szólt! No meg most hogy megint távolva még izgatottabban nézek fel ide, hogy vajon írtál-e és mi is van veled. Szóval én is a blog mellett rakom le a voksomat!