2008. május 15.

Az az érzésem...

hogy ideje már megszólalnom és néhány sort írnom. Szóval: minden rendben van velem, csak otthon nincs netem, a munkahelyemen meg van bőven mivel lefoglalnom magam :))). Kedd óta dolgozom és nagyon-nagyon élvezem. Igaz, ma kicsit megrémültem a feladataim sokoldalúságától, de végülis szeretem a kihívásokat (legalábbis itt hangoztatom bemutatkozó mondatként). Próbálok okosodni, meg mindennek utánaolvasni, van bőven mit tanulnom...
És az élet nagyon nagy meglepetéseiről kicsit:
Tegnap este meglátogattam Leila barátnőméket, hihetetlen nagy már Lidi lányuk és olyan jó volt élvezni a barátkozását, hangos incselkedéseit, az együtt töltött időt. Meghallgattam a XXII. sz. szimfóniáját, már most látszik, hogy nagy zenész család kis tagja.
Egyébként meg csak nézek ki a fejemből, hogy micsoda meglepetést készített Leila. Anno, nem is tudom már, hogy mikor, írtam arról, hogy egyik kolléganőm keksztekerccsel kedveskedett és fogalma sem volt, hogy éppen a kedvencem. Na, hát most Leila készített nekem és annyira nagyon finom és nekem olyan nagyon jólesett ez a figyelmesség és szeretet.

Amikor elköltöztem Pécsről, egyik nagy szívfájdalmam volt, hogy otthagyom a gyerekeket meg azt a szolgálatot, amit végeztem. Ma kaptam egy e-mailt, amiben gitárost kerestek, hogy egy nagyon beteg kislánynak meglepetést szerezzenek. Gyorsan lecsaptam a lehetőségre és most totál úgy érzem, hogy Isten kárpótol mindazért, amit Pécsen hagytam és már nagyon várom, hogy találkozzam a kis Mónikával és énekelhessek, meg örömet szerezhessek. Remélem, még nagyon-nagyon sok lehetőségem lesz...

És itt üzenem kedves barátaimnak, hogy nagyon-nagyon köszönöm azt a sok szeretetet, amit tőletek kapok. Igazi ajándékok vagytok!

Nincsenek megjegyzések: