Kápolnásdomb

Ha jól emlékszem, 2003-t írtunk, amikor éppen lakótársat kerestünk. Egy kedves, hosszúhajú lány jött a barátjával megnézni a szobát. Szimpatikusnak tűnt, habár a srác mindenféle keresztkérdéseket tett fel. Többen jelentkeztek, ám Erzsi határozottan és kedvesen kérte, hogy hadd lakjon ő velünk. Mindez a keresztkérdéseknek volt köszönhető, mert a barátja biztosította, hogy nálunk nagyon jó helye lesz. Na, hát így kaptuk egy évre Erzsit, aki nemcsak lakótárs, hanem hihetetlen barát is lett. Aztán férjhez ment...
Él egy kedves, idős bácsi Bogádon, aki nagyon régen megálmodott egy birtokot: hogy majd ő és gyermekei ott fognak élni. A területen, amit kinézett magának, egy kis, romos kápolna állt, szent Vendel kápolnája. A bácsi fogta magát, szépen felújította a saját költségén. Közben felépítette a házát, aztán később a birtokra építkeztek a fiai is. Egyik unokája Tibi, éppen a jobbik felét kereste, amikor rátalált Erzsire.
Aztán már össze is lehet rakni a szálakat. Miután összeházasodtak, megmaradt a barátságunk velük, aztán ma meglátogattuk őket. A birtok hihetetlen élmény. Van egy nagy kapu, belépve jobb oldalt található a kápolna, bal oldalt a nagypapa háza és szépen, testvériesen megegyezve a gyermekeké. Ide építkeztek Erzsiék is. Házukból rálátni a Zengőre és a Hármashegyre, a közelben levő erdőből meg csak hallgattuk a madarakat. Csodálatos. Jó együtt örülni velük. Aztán kitaláltuk, hogy üljünk be kicsit a kápolnába. Jót ücsörögtünk, amikor egyikünk megkérdezte, hogy szoktak-e harangozni. Kiderült, hogy igen. Aztán egyszercsak megszólalt, este 7 órát hirdetve.

Különleges délután volt...