2008. április 17.

Folytatom a sort...

Isten bátorításaival, mert annyira jó megtapasztalni, átélni. Szóval a ma reggeli igém az egyik nagyon kedves igém volt, Isten már sokszor hozta elém: "megtölti még szádat nevetéssel és ajkaidat ujjongással" (Jób 8,21). Tiszta jó, hogy ez a mai ige a blogon is :)) Látom, ahogy mindennap készít az újra és olyan jó, hogy velem van, másképp biztos nem mertem volna elindulni.
Ma beszélgettem egyik nagyon kedves barátnőmmel, Erzsivel és kérdezte, hogy tudnak-e valamiben segíteni. Én meg csak poénból megkérdeztem, hogy van-e teherautójuk, mert arra szükségem lesz a költözéskor, erre kiderült, hogy van a családjuknak és hogy a férjével együtt szívesen segítenek a költözésben. Na, hát igen. Tegnap éppen emiatt is sírtam, hogy miként fog megoldódni ez a kérdés, erre tessék: mégcsak nem is mára van szükségem rá, és Isten már válaszolt is. Most szégyellem magam, hogy annyiszor magamra veszem az előregondoskodás nyomasztó terhét, közben meg Isten végig velem van és egyengeti az útam...

Nincsenek megjegyzések: