egy, számomra nagyon kedves, nyugdíjas főorvos. Amikor 2000-ben elkezdtem dolgozni és ügyeletekkor találkoztam csak vele, mindig megdöbbentett, hogy a kolléganőim mennyire tartanak tőle. Jómagam akkor elhatároztam, hogy márpedig én akkor sem fogok félni tőle. Zord és kemény embernek tűnt, de kiszúrtam magamnak, hogy pl. amikor mandulát szedett az udvaron, mindig jópár gyerek nyűzsgött körülötte. Gyanús volt nekem. Aztán ahogy egyre jobban megismertem, megértettem, hogy arany szíve van és a gyerekekért az ég világon mindent megtesz. Nem is lep meg, hogy újra és újra őt keresik meg a régi betegei és nem váltanak más orvosra.
Na, szóval, néhányszor voltunk együtt a biciklitúrákon is és most is üzente, hogy feltétlenül menjek, mert muszáj ott lennem. Sajna a költözési kiadások miatt nem engedhetem meg, de ma este felhívtam és annyira nagyon boldog volt. Én is...
Tudom, hogy vannak olyan emberek, akikhez nem könnyű az út. Meg kell szelídítenünk. Úgy döntöttem, hogy nem adom fel az emberszelídítést...
2008. május 29.
2008. május 27.
Ma azt olvastam,
hogy növekedés nélkül az ajándékok hatástalanok lesznek. Albert Schweitzer szerint "a siker titka: úgy végigmenni az életen, hogy soha nem szokunk hozzá." Hát, valamit nagyon tudott Albert. Lehet, hogy csak az új helyzet teszi, de úgy érzem, hogy kicsit megrekedtem bizonyos dolgokban, pl. kapcsolatokban, az ajándékok használatában és még sorolhatnám.
A tatár törzsek Közép-Ázsiában egy különös átkot szoktak mondani ellenségeikre. Nem azt kívánják, hogy pl. betegség érje őket, hanem azt mondják: "maradj ugyanazon a helyen örökké." Hú, nagyon kemény, legalábbis úgy érzem, hogy nincs borzasztóbb, mintha az ember stagnál és nem fejlődik.
Keresem az okot és a megoldást...
A tatár törzsek Közép-Ázsiában egy különös átkot szoktak mondani ellenségeikre. Nem azt kívánják, hogy pl. betegség érje őket, hanem azt mondják: "maradj ugyanazon a helyen örökké." Hú, nagyon kemény, legalábbis úgy érzem, hogy nincs borzasztóbb, mintha az ember stagnál és nem fejlődik.
Keresem az okot és a megoldást...
2008. május 24.
Kár, hogy...
nem jöttetek a Városligetbe, mert ti is kaptatok volna az általam gyárott szélforgóból :))). Úgye mint már említettem, az NGySz gyermekhétvégét is szervez, így ma az információs sátornál vártam az érdeklődő szülőket, gyerkőcöket, és aki kért szélforgót is kapott, vagy éppen segítettem az elkészítésében. Tiszta jó volt, mert mellettem voltak az arcfestők, így általában a gyerekek már úgy jöttek, hogy mindenféle mintázatokkal díszelegtek (egyből volt téma köztünk, mert úgye nem mindig tudja ám ilyen egyszerű ember, mint én, felismerni a gyerekek vágyait). Rádöbbentem, hogy eszméletlen munkát végeztek az irodában a munkatársaim, hogy egy nagy tömeg (bele se merek gondolni, hogy ma hányan voltak) szükségeit betöltsék. Szóval mondtam is nekik, hogy csodálatosak.Jaaaa, mielőtt el nem felejtem: végre van bútor a szobámban, igaz, még összeszereletlen állapotban, de az persze külön üdítő élmény lesz, amikor Jonával nekiveselkedünk :)). És megint csak azt írhatom, hogy Isten csodálatos, mert a szekrényből, ami befér a galéria alá, az utolsó darabot vettem meg, és ugyanígy jártam a könyvespolcokkal. Ja, és plusz meglepetésként 10%-os engedmény is volt mindenre. Szóval csak nézek ki a fejemből és álmélkodom azon, hogy Isten hogyan gondoskodik.
"Most csak nézlek és csodállak, és tiszta szívből áldlak,
minden tisztelet csak hozzád száll, imádlak hű Atyám."
Nem tehetek mást...
2008. május 23.
Egy vizsgálat...
előkészítése miatt még beugrottam a rendelőbe, így gondoltam, megosztom veletek, hogy Isten csodálatos. Tudom, akik személyesen ismertek, ezt elég sokszor hallottátok már tőlem, de most itt is megerősítem. Szóval, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (ahol most dolgozom) egészségügyi tevékenységei közt szerepel többek között az is, hogy határon belül és túl, nehéz helyzetben lévő gyermekeknek biztosítja a gyógyszert vagy éppen a műtéti ellátását. Van egy nagyon drága kisfiú, akit még soha nem láttam, de így láttatlanban is nagyon szeretem. Jelenleg egy olyan gyógyszert kap folyamatosan, amit csak Németországból tudnak beszerezni, engedély kell hozzá, stb., és mint kiderült, már nagyon fogytán vagy a gyógyszere. Izgultam ám, hogy mit fognak mondani a gyógyszertárban, hogy mikorra tudják beszerezni a gyógyszert (mert úgye nem rövid idő, míg minden elintéződik) és kiderült, hogy éppen egy dobozzal van még a gyógyszertárban. Nem győztem hálálkodni Istennek, hogy folyamatosan lesz gyógyszere ennek a kedves kisfiúnak. Mint kiderült: otthon megkönnyezték, hogy nem lesz gyógyszermentes nap...
Örülök, hogy Isten ilyen csodákat is tesz...
Örülök, hogy Isten ilyen csodákat is tesz...
2008. május 22.
A hét margójára
Az egész úgy indult, hogy már hétfőn azt kellett magamnak mondanom, hogy: "Noémi, vagy megszokod, vagy megszöksz" és mivelhogy inkább szokós vagyok, mint szökős, így maradtam.
A keddi napom csodásan indult, mert reggel 8-kor mentem énekelni és gitározni egy nagyon beteg kislánynak, akinek meglepetést szereztünk szülinapjára (én voltam a meglepi, ilyen sem volt még), aztán már a munkahelyemen is másképp zajlott a nap, talán ennek is köszönhetően, mert mintha már nem lettek volna olyan magas tornyok. Különben is azt írja Horváth István, hogy "amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni". Azért az még nem jutott eszembe, hogy élek azzal a lehetőséggel, amit Pécsen az ápolási igazgató felajánlott, miszerint, ha nagyon nem tetszene az új munkám, akkor szeretettel visszavár. Üzenem neki, hogy nem arról van szó, hogy nem tetszik, csak az információk sokasága néha elborít és én csak úgy kukucskálok ki alóluk. Próbálok mindent megtanulni, meg minden.
Az új munkám nincs tele olyan élményekkel, mint anno a kórházban, így most elég nagy gondban vagyok, hogy maradjon-e a blog vagy sem, mert a mostani munkám más jellegű és nem is írhatok úgy róla, mint anno a gyerekekkel való élményeimről.
Nos, nem tudom, mi légyen, de én most elmegyek és végre veszek néhány bútort a szobámba, mert arra még nem volt lehetőségem...
Ja: aki olvas és szeretne egy nagyon jó gyermeknapos hétvégét, az jöjjön el a Városligetbe, mert nagyon jó lesz. Hogy mi várható, azt itt olvashatjátok: http://www.gyermekmento.hu/gyermeknap/
Mindenkinek nagyon szép hétvégét! (így előre is, mert holnap a Heim Pál kórházban leszek, így írni nem tudok...)
A keddi napom csodásan indult, mert reggel 8-kor mentem énekelni és gitározni egy nagyon beteg kislánynak, akinek meglepetést szereztünk szülinapjára (én voltam a meglepi, ilyen sem volt még), aztán már a munkahelyemen is másképp zajlott a nap, talán ennek is köszönhetően, mert mintha már nem lettek volna olyan magas tornyok. Különben is azt írja Horváth István, hogy "amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni". Azért az még nem jutott eszembe, hogy élek azzal a lehetőséggel, amit Pécsen az ápolási igazgató felajánlott, miszerint, ha nagyon nem tetszene az új munkám, akkor szeretettel visszavár. Üzenem neki, hogy nem arról van szó, hogy nem tetszik, csak az információk sokasága néha elborít és én csak úgy kukucskálok ki alóluk. Próbálok mindent megtanulni, meg minden.
Az új munkám nincs tele olyan élményekkel, mint anno a kórházban, így most elég nagy gondban vagyok, hogy maradjon-e a blog vagy sem, mert a mostani munkám más jellegű és nem is írhatok úgy róla, mint anno a gyerekekkel való élményeimről.
Nos, nem tudom, mi légyen, de én most elmegyek és végre veszek néhány bútort a szobámba, mert arra még nem volt lehetőségem...
Ja: aki olvas és szeretne egy nagyon jó gyermeknapos hétvégét, az jöjjön el a Városligetbe, mert nagyon jó lesz. Hogy mi várható, azt itt olvashatjátok: http://www.gyermekmento.hu/gyermeknap/
Mindenkinek nagyon szép hétvégét! (így előre is, mert holnap a Heim Pál kórházban leszek, így írni nem tudok...)
2008. május 17.
Szóval, ha az ember lánya...
Budapestre visszaköltözik, akkor az első teendők között szerepel, hogy megkeresse a zöldet és örüljön neki, így Mariettával felmentünk a Normafához és élveztük a természet szépségeit. Találtam gyöngyvirágot, persze a virágot már leszedték, de volt pl. orvosi salamonpecsét is, meg mindenféle kis szép virág. Szóval igyekszem felmérni a terepet, hogy hová is lehet, meg érdemes kimenekülni az aszfaltdzsungelből. Egyébként ma találtam egy nagyon kis helyes komódot, így megvan a szobám első bútora, a héten meg végre a többiben is döntés születik, úgyhogy ismét bőségesen mozgalmas lesz a hetem. Ja, és vezeték nélküli netem lesz, majd egyszer...
Kicsit még nosztalgiáztam ma és nézegettem a költözős képeket és úgy gondoltam, hogy megmutatom a kis Bencét, aki múlt szombaton döbbent igazán rá arra, hogy tényleg elmegyek, így csak szorongatott és szorongatott... Szorongattam és szorongattam...
2008. május 15.
Az az érzésem...
hogy ideje már megszólalnom és néhány sort írnom. Szóval: minden rendben van velem, csak otthon nincs netem, a munkahelyemen meg van bőven mivel lefoglalnom magam :))). Kedd óta dolgozom és nagyon-nagyon élvezem. Igaz, ma kicsit megrémültem a feladataim sokoldalúságától, de végülis szeretem a kihívásokat (legalábbis itt hangoztatom bemutatkozó mondatként). Próbálok okosodni, meg mindennek utánaolvasni, van bőven mit tanulnom...
És az élet nagyon nagy meglepetéseiről kicsit:
Tegnap este meglátogattam Leila barátnőméket, hihetetlen nagy már Lidi lányuk és olyan jó volt élvezni a barátkozását, hangos incselkedéseit, az együtt töltött időt. Meghallgattam a XXII. sz. szimfóniáját, már most látszik, hogy nagy zenész család kis tagja.
Egyébként meg csak nézek ki a fejemből, hogy micsoda meglepetést készített Leila. Anno, nem is tudom már, hogy mikor, írtam arról, hogy egyik kolléganőm keksztekerccsel kedveskedett és fogalma sem volt, hogy éppen a kedvencem. Na, hát most Leila készített nekem és annyira nagyon finom és nekem olyan nagyon jólesett ez a figyelmesség és szeretet.
Amikor elköltöztem Pécsről, egyik nagy szívfájdalmam volt, hogy otthagyom a gyerekeket meg azt a szolgálatot, amit végeztem. Ma kaptam egy e-mailt, amiben gitárost kerestek, hogy egy nagyon beteg kislánynak meglepetést szerezzenek. Gyorsan lecsaptam a lehetőségre és most totál úgy érzem, hogy Isten kárpótol mindazért, amit Pécsen hagytam és már nagyon várom, hogy találkozzam a kis Mónikával és énekelhessek, meg örömet szerezhessek. Remélem, még nagyon-nagyon sok lehetőségem lesz...
És itt üzenem kedves barátaimnak, hogy nagyon-nagyon köszönöm azt a sok szeretetet, amit tőletek kapok. Igazi ajándékok vagytok!
És az élet nagyon nagy meglepetéseiről kicsit:
Tegnap este meglátogattam Leila barátnőméket, hihetetlen nagy már Lidi lányuk és olyan jó volt élvezni a barátkozását, hangos incselkedéseit, az együtt töltött időt. Meghallgattam a XXII. sz. szimfóniáját, már most látszik, hogy nagy zenész család kis tagja.
Egyébként meg csak nézek ki a fejemből, hogy micsoda meglepetést készített Leila. Anno, nem is tudom már, hogy mikor, írtam arról, hogy egyik kolléganőm keksztekerccsel kedveskedett és fogalma sem volt, hogy éppen a kedvencem. Na, hát most Leila készített nekem és annyira nagyon finom és nekem olyan nagyon jólesett ez a figyelmesség és szeretet.
Amikor elköltöztem Pécsről, egyik nagy szívfájdalmam volt, hogy otthagyom a gyerekeket meg azt a szolgálatot, amit végeztem. Ma kaptam egy e-mailt, amiben gitárost kerestek, hogy egy nagyon beteg kislánynak meglepetést szerezzenek. Gyorsan lecsaptam a lehetőségre és most totál úgy érzem, hogy Isten kárpótol mindazért, amit Pécsen hagytam és már nagyon várom, hogy találkozzam a kis Mónikával és énekelhessek, meg örömet szerezhessek. Remélem, még nagyon-nagyon sok lehetőségem lesz...
És itt üzenem kedves barátaimnak, hogy nagyon-nagyon köszönöm azt a sok szeretetet, amit tőletek kapok. Igazi ajándékok vagytok!
2008. május 11.
Erzsi barátnőmék...
jóvoltából megérkeztem Budapestre. Jócskán ad fejtörést az új kuckóm, hogy miként is rendezzem be, de már látom, hogy nagyon szép lesz. Este meg gondoltam egyet és itt vagyok az én csodás bátyámnál (ennek köszönhető ez a bejegyzés is, mert az új otthonomban még nincs net). Na, hát olyan finom vacsorát kaptam, hogy jó lesz, ha összeszedem a főző tudományomat. Desszertnek meg eper volt terítéken, ami szintén a gyengém. Cserébe elmosogattam, merthát a mosogatást nem is tudom, hogy van-e férfiember, aki szeretné, de én még nem találkoztam ilyennel. Jelentkezzen, aki ismer ilyet. Ámbár P. Józsi bácsi azt szokta mondani, hogy "nem szeretek mosogatni, de mivelhogy szeretem a feleségemet, ezért elmosogatok". Na, ez a hozzáállás nagyon-nagyon tetszik.
Így vagyok az első napon az iskolában, akarom mondani első napon Budapesten...
Így vagyok az első napon az iskolában, akarom mondani első napon Budapesten...
2008. május 10.
Utolsó napomat...
töltöm, mint pécsi lakos, ami azt jelenti, hogy igyekszem majd nagyon sokszor visszajönni. Reggel eldöntöttük Darinnal, hogy a Tettyén, a kereszt lábánál tartjuk meg a csendességünket. Nagyon jó volt Istennel lenni együtt, olvasni a bátorításait és csodálni mindazt, amit nekünk adott.
Összegezve: csodálatos volt ez a 8 év, amit Pécsett tölthettem, Isten rengeteget formált rajtam, szóval megérte mindaz, ami történt vagy nem történt. Így volt jó.
Isten tenyerén élni... Még mindig a legbiztonságosabb helyen. Egyszer írtam egy bejegyzést "Reserved" címmel, ezt tapasztalom, hogy tényleg mindnyájunknak van egy helyünk Atyánk szívében. És ez így van jól...
Összegezve: csodálatos volt ez a 8 év, amit Pécsett tölthettem, Isten rengeteget formált rajtam, szóval megérte mindaz, ami történt vagy nem történt. Így volt jó.
Isten tenyerén élni... Még mindig a legbiztonságosabb helyen. Egyszer írtam egy bejegyzést "Reserved" címmel, ezt tapasztalom, hogy tényleg mindnyájunknak van egy helyünk Atyánk szívében. És ez így van jól...
Csendesség a Tettyén
Darinnal felmentünk kedvenc helyünkre és együtt olvastuk Isten üzenetét. Csodálatos...
Templomok, amelyeket mindig megcsodáltam...
Beszéljenek a képek, én már nem tudok...
A kis kuckóm tatárjárás előtt...
Csakis Charlie :)))), aki nem ismeri, járjon utána...2008. május 8.
Egyáltalán...
nem vagyok a türelem díszpéldánya, főleg ha még bizonytalanság meg mindenféle kérdés fűszerezi. Szóval tegnap rendesen kiborultam meg minden, és azon gondolkodtam, hogy mikor lesz már az, hogy teljesen feltétlenül megbízok Istenben, hogy minden élethelyzetet meg bizonytalanságot a kezében tart. Na, hát igen: rendesen szégyellem magam.
Azért örülök, hogy Isten nem ad fel és rövidebb úton helyreállít. Tegnap este a következő bátorításokkal:
"Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom." (Ézs. 65,24)
"Amikor várunk az Úrra, olykor lassan siet segítségünkre, de soha nem jön túl későn. Időrendje mindig tökéletes. (...) Életünk nem lankadhat, ha idelent mostani kényelmetlenségeink között tudjuk, hogy egy király gyermekei vagyunk. Mindent természetesnek veszünk, a terhek álruhában érkezett áldások, és amit minden keresztbe belekarcoltak: egy korona szimbóluma." (B. Graham)
Azért örülök, hogy Isten nem ad fel és rövidebb úton helyreállít. Tegnap este a következő bátorításokkal:
"Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom." (Ézs. 65,24)
"Amikor várunk az Úrra, olykor lassan siet segítségünkre, de soha nem jön túl későn. Időrendje mindig tökéletes. (...) Életünk nem lankadhat, ha idelent mostani kényelmetlenségeink között tudjuk, hogy egy király gyermekei vagyunk. Mindent természetesnek veszünk, a terhek álruhában érkezett áldások, és amit minden keresztbe belekarcoltak: egy korona szimbóluma." (B. Graham)
2008. május 7.
Akarsz változni?
"Általában csak akkor vesszük észre, hogy képesek vagyunk változni, amikor rá vagyunk kényszerítve. Ez azért van, mert kényelmesebben érezzük magunkat a régi problémáinkkal, mint az új, eddig nem próbált megoldással. Ha azt hiszed, hogy elsőre semmi sem sikerülhet, akkor a dolgokat sohasem fogod elvégezve látni - és semmi sem fog megváltozni.
Három olyan eset van az életünkben, amikor leginkább fogékonyak vagyunk a változásra:
1. amikor a fájdalom olyan magas szintet ér el, hogy rákényszerülünk a változásra;
2. amikor elfogadjuk a tényt, hogy amit csinálunk, az többé nem működik;
3. amikor felismerjük, hogy Isten kegyelme által meg tudunk változni.
Semmi sem izzítja fel jobban a hit tüzét, mint az a hirtelen felismerés, hogy "nem kell többé ezen az úton maradnom." És nem is kell! Állj rá erre a két szentírási szakaszra: "Isten... kegyelmének igéje eljuttathat titeket oda, ahol Ő akar látni, és meg tud adni mindent, amire szükségetek lehet..." (ApCsel 20:32). "...mivel az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egyre jobban hasonlóvá válunk Hozzá." (2 Kor. 3:18)"
(Bob Gass nyomán)
Három olyan eset van az életünkben, amikor leginkább fogékonyak vagyunk a változásra:
1. amikor a fájdalom olyan magas szintet ér el, hogy rákényszerülünk a változásra;
2. amikor elfogadjuk a tényt, hogy amit csinálunk, az többé nem működik;
3. amikor felismerjük, hogy Isten kegyelme által meg tudunk változni.
Semmi sem izzítja fel jobban a hit tüzét, mint az a hirtelen felismerés, hogy "nem kell többé ezen az úton maradnom." És nem is kell! Állj rá erre a két szentírási szakaszra: "Isten... kegyelmének igéje eljuttathat titeket oda, ahol Ő akar látni, és meg tud adni mindent, amire szükségetek lehet..." (ApCsel 20:32). "...mivel az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egyre jobban hasonlóvá válunk Hozzá." (2 Kor. 3:18)"
(Bob Gass nyomán)
2008. május 6.
Nos, mivelhogy...
április 25.-én hihetetlen nagy meglepetést szerveztek nekem a munkatársaim, úgy gondoltam, hogy ma lesz a visszavágó :)), így tegnap Hanna eljött és hihetetlenül finom sajtos rúdacskákat gyártott, én meg túrótortát készítettem. Először arra gondoltam, hogy elég lesz egy, aztán meg arra, hogy inkább maradjon, így kettő lett belőle. Még jó, mert egy szelet maradt az éjszakásnak, a többi mind elfogyott.
Aztán mindenkinek készítettem egy kis személyre szóló valamit és nem gondoltam volna, de ennek aztán kifejezetten örültek. Élveztem, amikor bontották a borítékot és olvasták, hogy mit írtam nekik. Tiszta jó volt!! :))
Na, hát ma ez volt a nap fénypontja. És most megyek pakolni, mert én nem értem, hogyhogy nincs még minden dobozban, de még mindig nincs...
Aztán mindenkinek készítettem egy kis személyre szóló valamit és nem gondoltam volna, de ennek aztán kifejezetten örültek. Élveztem, amikor bontották a borítékot és olvasták, hogy mit írtam nekik. Tiszta jó volt!! :))
Na, hát ma ez volt a nap fénypontja. És most megyek pakolni, mert én nem értem, hogyhogy nincs még minden dobozban, de még mindig nincs...
2008. május 4.
Ma elbúcsúztam...
a kis gyülimtől, ahol otthon voltam, és ahol visszavárnak. Amikor csatlakoztam hozzájuk, tudtam, hogy különleges ajándékot kapok: szerető, egymást tisztelő és egymásra odafigyelő embereket. Azt gondolom, az életben ezek az igazi kincsek, ha olyan kapcsolatokat kapunk, ahol önmagunk lehetünk mindenféle álca és bizonyítási kényszer nélkül. A szívem jelentős részét itthagytam.
Most megnémultam. Hadd beszéljen inkább Reményik verse...
Most megnémultam. Hadd beszéljen inkább Reményik verse...
"Ha menni kell, magammal sokat vinnék.
Az egész édes, megszokott világot.
Rámástul sok, sok kedves drága képet
és egy pár szál préselt virágot.
Vinnék sok írást, magamét, meg másét
sok holt betűbe zárt eleven lelket
s hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
megüzenném a hulló leveleknek.
Az egész édes, megszokott világot.
Rámástul sok, sok kedves drága képet
és egy pár szál préselt virágot.
Vinnék sok írást, magamét, meg másét
sok holt betűbe zárt eleven lelket
s hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
megüzenném a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam
hintám, amelyen legelőször szálltam
a keszkenőm, mivel rossz másba sírni
a tollam, mert nem tudok mással írni.
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
az utca kövét küszöbünk előtt!
Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
gyötrődő lelkem alagútjain.
Olvasgatnám az ablakok sorát
simogatnám a fecskefészkeket
s magamba színék minden verkliszót
mint bűbájos, mennyei éneket...
Utánam honvággyal tekintenének
az ajtók mind, és mind a pitvarok
szeretnék mindent, mindent magammal vinni
és mindent itt hagyok."
(Reményik Sándor: A menekülő)
2008. május 3.
2008. május 2.
Jó dolog...
ha az ember pakol, mert kincsekre lelhet, olyan dolgokra, amelyeket jól eltett. Előkerültek a jegyzetfüzeteim és rájöttem, hogy olyan jó lenne, ha végre a leírt gondolatok életté válnának. A nagy összevisszaságban hajlamos az ember aggódni, meg görcsölni, hogy minden rendben lesz-e, így éppen jókor olvastam el a következő kijózanító gondolatokat:
"Hogyan veszíthetem el a békességet?
1. Neheztelünk Isten bánásmódja miatt.
2. Mindenért aggódunk.
3. Csak olyan dolgokért imádkozunk, amelyeket magunk nem tudunk elintézni.
4. Nem fogadjuk el azt, amit Istentől kapunk.
5. Nem Istennél, hanem máshol keressük a békességet.
6. Megpróbáljuk magunk irányítani az életünket.
7. Kételkedünk Isten szavában.
8. Minden terhünket magunk hordozzuk."
(E. Eliott)
"Hogyan veszíthetem el a békességet?
1. Neheztelünk Isten bánásmódja miatt.
2. Mindenért aggódunk.
3. Csak olyan dolgokért imádkozunk, amelyeket magunk nem tudunk elintézni.
4. Nem fogadjuk el azt, amit Istentől kapunk.
5. Nem Istennél, hanem máshol keressük a békességet.
6. Megpróbáljuk magunk irányítani az életünket.
7. Kételkedünk Isten szavában.
8. Minden terhünket magunk hordozzuk."
(E. Eliott)
Isten felelőssége
"Isten felelősséget vállalt gondjainkért és aggodalmainkért.
Törődik-e velem Isten? Erre a kérdésre végleges választ adnak Péter bátorító szavai: "gondja van rátok". Teljesen bizonyos lehetsz abban, hogy Isten törődik veled, és ha Isten törődik veled és megígérte, hogy hordozza terheidet és gondjaidat, akkor semmi sem keseríthet el." (B. Graham)
Törődik-e velem Isten? Erre a kérdésre végleges választ adnak Péter bátorító szavai: "gondja van rátok". Teljesen bizonyos lehetsz abban, hogy Isten törődik veled, és ha Isten törődik veled és megígérte, hogy hordozza terheidet és gondjaidat, akkor semmi sem keseríthet el." (B. Graham)
"Igazából...
akkor jó valamit kapni, ha már képesek vagyunk elfogadni" - nem tudom, ki fogalmazta meg e nagy igazságot, de nagyon így van, legalábbis a magam életében. Mások nevében nem nyilatkozom. A tegnap még igencsak gyötrelmesen néztem a szobámat, hogy nem bírok elkezdeni pakolni, aztán egyszercsak megszállt az ihlet és elkezdtem 1000-el dobozolni. Meg sem merem említeni, hogy a könyveim hány dobozban férnek el.
"Ha menni kell, magammal sokat vinnék..." - írja Reményik. Habár azt hiszem, hallgatok és nem mondok semmit, mert annyi szerető ember vár Pesten, hogy nem akarok nyavalyogni.
Nemrég úgy döntöttem, hogy élvezem ezt a napot, mert mégegy úgyanilyen nem lesz...
"Ha menni kell, magammal sokat vinnék..." - írja Reményik. Habár azt hiszem, hallgatok és nem mondok semmit, mert annyi szerető ember vár Pesten, hogy nem akarok nyavalyogni.
Nemrég úgy döntöttem, hogy élvezem ezt a napot, mert mégegy úgyanilyen nem lesz...
2008. május 1.
Igazából...
nem is tudom, miről is írhatnék. Vegyes gondolatokkal és érzésekkel jöttem vissza Pécsre. Jó volt a családommal együtt lenni. Tegnap az örömbe sajnos szomorúság is vegyült, Tibi tesómnak volt egy balesete az autónkkal. Bevallom, eléggé nehezteltem rá, hogy miért nem óvatosabb, apa persze ezt a helyzetet is teljesen bölcsen kezelte és azért adott hálát, hogy Tibinek semmi baja és nem kell kórházban lennie meg minden, hanem készülhet a nyelvvizsgára, írhatja a diplomamunkáját meg tanulhat az államvizsgára. Hát, igen, van mit tanulnom az én drága apukámtól, aki mindenért hálás és egyszerűen Istennel éli az életét. Remélem, Isten meghallgatja az imáit, amit értünk mond, bevallása szerint egy nap nemcsak egyszer.
Na, hát most csak ilyen gondolatok vannak bennem a nagy fejfájás közepette és végre ideje nekiállnom dobozolni, mert nagy pánikolás lesz ez állapot vége, ha nem teszek valamit az ügy érdekében...
Na, hát most csak ilyen gondolatok vannak bennem a nagy fejfájás közepette és végre ideje nekiállnom dobozolni, mert nagy pánikolás lesz ez állapot vége, ha nem teszek valamit az ügy érdekében...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)