Mikor azt hiszem, hogy már nem szenvedek vagy legalábbis elindultam azon az úton, mely a "szomszéd kertje mindig zöldebb" szindrómából való teljes szabadságot jelentené, felbukkan persze valaki, aki emlékeztet rá, hogy mennyire messze állok ettől. Persze szerencsétlenségemre megint összehasonlítottam magam. Jó párszor idetévednek emberek, azt keresve, hogy "értékes vagyok". És azt hiszem, most én is Ahhoz menekülök, akinél le lehet dobni matricákat és szürke foltokat, és szabadon lehet megélni a Hozzá tartozást. Ahhoz, aki egyedinek és megismételhetetlennek teremtett.
(ráadás Max Lucado: Értékes vagy című könyve, valahol itt is megtalálható, sőt meg is hallgatható).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése