Álomnak tűnt tavaly szeptemberben az a lehetőség, hogy gimiseket taníthatok. Az iskola igazgatója nagyon szerette volna, ha elvállalnám a feladatot, sőt, igent is mondtam, csakhogy az alapítvány vezetője, ahol akkor dolgoztam, nem engedett el néhány órában tanítani. Sokáig bánkódtam miatta és csalódásként éltem meg, hisz nagyon jó lehetőségnek láttam arra, hogy szinten tartsam a tudásomat.
Aztán ma tudtam meg, hogy az elmúlt évben abban az iskolában igazgatóváltás történt és nem biztos, hogy szívesen lennék ott. Mondjam azt, hogy megkönnyebbültem? Mindenesetre azt kifejeztem Istennek, hogy de jó, hogy másképp alakultak a dolgok és történetesen egy konok embert használt fel ebben az esetben.
Nagyon sokszor csak utólag veszem észre, hogy egy szerető kéz mennyi mindentől megvéd, elrejt.
Sokszor a "nem" a legbölcsebb válasz, mert aki nemet mond, a legjobbat akarja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése