Dinnye evésre...

voltam hivatalos Jonához, amit persze nem hagyhattam ki. Épp akkor kapott egy levelet a volt magyar tanárától, aki anno olyan feladatot adott nekik, hogy írják le, mi a céljuk az életben és hogy majd osztálytalálkozón visszatérnek rá. Nos, tesóm akkor orvos szeretett volna lenni. Akkor még én is. Egyikünk sem lett az. Ő kíváló gyógyszerész, és nagyon hálás, hogy nem orvos lett, én meg..., hát, nem is tudom..., talán értegetek valamihez. Nekünk azt a feladatot adta anno az osztályfőnököm, hogy miközben ő olvassa az osztálynévsort, az adott osztálytársunkról pozitív, megerősítő dolgokat írjunk. Aztán ő otthon összesítette és mindenki megkapta a maga szeretet-csomagját. Nos, nem tudom, hányszor olvastam már el, de mindig nagyon sokat jelent. Fogalmam sincs, ki lehetett, de egyik osztálytársam többek között a következőt írta: "ha emberekről van szó, nem tűr megalkuvást." Ez a mondat számtalanszor segített abban, hogy így is éljek. Valaki egyszer ezt nagyon is komolyan írta le. Meggyőződéssel. Mostanában találkozom lehetetlen helyzetekkel. Tanít, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen...